Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. III. kötet (Budapest, 1895)

— 162 — ségre nézve megállapítva lett, 1892. évi május hó 21-én, 27,780. sz. alatt kiadott rendeletem önként érthetőleg most már csakis a végleges számon belül nyerhet alkalmazást, tehát a bortermelők sem nyerhetnek kimérési engedélyt az italmérési üzletek létszámán felül. Megjegyzem továbbá, hogy bortermelőknek e czimen, az 1888. évi XXXV. t.-cz. 4. §-a értelmében kizárólag saját termésű boraiknak nem kimérése, hanem kismértékben való elárusitására szóló engedélyre van törvényes igényük. Oly helyeken, hol az ital- és italmérési adó előbb nem volt bérbeadva s a korcsmák száma be van töltve, az uj bérlöt csak számfeletti italmérési engedély illeti meg. A m. kir. pénzügyminiszter 1894. évi 19,055. sz. határozata: Az ital- és italmérési adók bérlőinek italmérési engedélyére vonatkozó, és az 1892. évi XV. t.-cz. 5. és 7. §-aiban foglalt határozmányok alkalmazása körül kételyek merülvén fel, miheztartás és egyöntetű eljárás végett a következőket jelentem ki: I. Oly helyeken, a hol előző évben az ital- és italmérési adók beszedési joga megváltás, reáutalás vagy kincstári kezelés által voltak biztositva, és akimérési engedélyek a korcsma-szabályozás következtében megállapított számban mind ki lettek adva, a következő évre pedig az adók a beszedési jognak bérbeadása utján biztosittatnak, a bérlőnek az 1892. évi XV. t.-cz. 5. és 7. §-a érteiméhen őt megillető engedély vagy engedélyek számfeletti jelleggel adandók ki, de ha időközben valamely régi engedély megszűnnék, e helyett uj engedély csak a létszámon belül adható ki, a bérlő engedélye ez esetben be lévén számítandó a létszámba. II. Ha az 1. pont alatt említett esetben a haszonbérlő olyan egyén, kinek előzőleg is volt a megállapított korcsmaszámon belől rendes italmérési engedélye, a nevezett mint bérlő uj italmérési engedélyre jogot csak annyiban tarthat, a mennyiben az 1892. évi XV. t.-cz. 5. és 7. §-ai szerint több engedélyre volna igénye, mint a mennyivel korcsmárosi minőségében előbb bírt. Ez ezetben az ily alapon kiadandómísodik, illetve harmadik engedélyek tekintetében az I-ső pont alattiak irányadók. Pénzügyi ^hatósági engedélylyel biró italmérők, ha a helypénzt megfizetik, a vásárjog tulajdonosa által a vásári kiméréstől el nem tilthatók. A m. kir. pénzügyminiszter 1894. évi 35,035. sz. határozata: Felmerült eset folytán, a belügyi és kereskedelmi miniszter urakkal egyetértőleg kijelentetik, hogy az 1888. évi XXXV. t.-cz. 9. §-a értelmében, a vásárok alkalmával az illető községek (városok) határában is gyakorolható italmérésre, pénzügyi hatósági engedélyt nyert italmérők, ha a szokásos helypénzt megfizetik, a vásártér és vásárjog tulaj ionosa által italmérési üzletüknek a vásártéren való gyakorlásában nem akadályozhatok, illetve attól el nem tilthatók. A kaszinók és más társaskörök által kért italmérési engedélyek nem számithatók be az italmérések törvényes létszámába. A m. kir. pénzügyminiszter 1894. évi 36,679. sz. határozata: Tapasztalván, hogy a kaszinók, olvasó- és más zárt társaskörök által kért italmérési engedélyek kiadása körül, a kir. pénzügyigazgatóságok különböző eljárást követnek oly esetekben, mikor a megállapított italmérések