Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. III. kötet (Budapest, 1895)

— 158 — XXXV. t.-cz. 7. §-ában előirt kötelezettségének eleget tett, s mert mindaddig, mig az áthelyezés tudomásul nem vétele végérvényesen ki nem mondatott, felebbező jogosítva volt az italmérést az előbbi üzlethelyiségre nézve nyert engedély alapján gyakorolni, s a mennyiben pedig 1890. évi deczember hó 7-én még nem volt végérvényesen kimondva, hogy az áthelyezés tudomásul nem vétetik, vádlott terhére a jövedéki kihágás tényálladóka az 1892. évi deczember hó 7-én felvett tény leírás alapján nem volt megállapítható. A sütögetők, laczikonyhások, pogácsások és bábsütök országos vásárokra nyerhetnek italmérési engedélyt. A m. kir. pénzügyminiszter 1893. évi 65,661. sz. határozata: Az országos vásárokat látogató sütögetőknek, laczikonyhásoknak, pogácsásoknak és bábsütőknek, kiknek személye ellen az illetékes elsőfokú közigazgatási hatóság kifogást nem emel, az illető lakhelyére nézve illetékes pénzügyigazgatóság engedélyt adhat, hogy az általuk megjelölendő magyarországi országos vásárokon, a fenti minőségükben italmérést gyakorolhassanak a következő feltételek alatt: 1. az engedély kifejezetten határozatlan időre adatik, s bármely legkisebb rendellenesség, vagy a felsőbb hatóságok utasítása alapján bármikor visszavonható. 2. Az engedélyes köteles italkészletét mindig az illető országos vásár helyén, valamely, az illető községben italmérési engedéllyel biró féltől már megadózott állapotban beszerezni, s erről az illető eladó féltől egy elismervényt szerezni, s azt a kimérés gyakorlásáig megőrizni. 3. Oly helyeken, hol a kizárólagos szeszitalmérési jog van bérbe adva. a pénzügyigazgatósági engedély alapján természetesen csak bor és sör mérhető ki; égetett szeszes italok kimérésére a fél a kizárólagos szeszitalmérési jog bérlőjétől tartozik engedélyt kérni. 4. Az engedély alapján a fél az italmérést csak a nappali órákban gyakorolhat)' a, es a helyi vásár-rendtartás szabályaihoz szigorúan alkalmazkodni tartozik. Végre : 5. a fél terhére italmérési illeték fejében évi tiz (10) forint rovandó ki, a melyet a lakhelyére nézve illetékes kir. adóhivatalnál szabályszerűen leróni tartozik. E feltételek s ama helységek, a melyekben az országos vásárokon a kimérés gyakorolható, a fél részére jelen rendeletemre való hivatkozással kiadandó italmérési engedélybe felveendők, és a fél figyelmeztetendő, hogy az engedélyt a kimérések alkalmával mindig magánál tartsa. Főszolgabirák az italmérési engedélyek kiadására vonatkozó, s az 1888. évi XXXV. t.-cz. 3. §-ában szabályozott eljárásukban a kir. kincstár ellen uti költséget nem számithatnak fel. A m. kir. pénzügyminiszter 1893. évi 75,914. sz. határozata: A felterjesztett tárgyiratokból arról győződtem meg, hogy az utalványozási jegyzék-kivonat 1. és 2. tétele alatt felvett 15 frt 28 kr. és 19 frt 24 krnyi összegek D. V. főszolgabírónak törvény és szabály ellenére lettek érvényesítve és kifizetve, mert ámbár az állami italmérési jövedékről szóló törvény 3. §-a értelmében a pénzügyi igazgatóság a szeszes italoknak ki-