Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. III. kötet (Budapest, 1895)

mérésére, vagy kismértékben való elárusitására vonatkozó engedélyek kiadása előtt, az illető vállalatok helye szerint illetékes közigazgatási hatóságot, — jelen esetben tehát a járási főszolgabirót. — az iránti nyilatkozattételre tartozott felhivni, hogy az engedélyek megadása és folyamodók személye ellen nincsen-e közrendészeti, közerkölcsiségi és közegészségi szempontból kifogása, de az iránt, hogy az igazgatóság ebbeli felhivása folytán a közigazgatási hatóság közege, az illető vállalatok helyére helyszini szemle végett külön is kiutazhatik, és ebből kifolyólag útiköltséget is felszámithat, a törvénynek és a végrehajtási utasításnak egy szakasza sem intézkedik. Minthogy tehát a szóban levő ügyek, melyekben D. V. főszolgabíró szükségesnek tartotta az illető helységbe való külön kiutazást, különben sem olyan természetűek, a melyek a főszolgabíró hivatalos körútja alatt elintézhetők nem lettek volna, ez oknál fogva az illetéktelenül kifizetett 15 frt 28 kr. és 19 frt 24 krnyi összegek egyetemleges megtérítésének kötelezettségében a felelős közegeket elmarasztalom. Az italmérési illeték-kivető bizottságban működő előljárósági tagok, a kir. kincstártól napi dijra igényt nem tarthatnak. A m. kir. pénzügyminiszter 1893. évi 75,914. sz. határozata: A kir. pénzügyi igazgatóság jelentéséhez mellékelt számlákból az tűnik ki, hogy az italmérési illeték kivető bizottságokba meghívott szakértőknek járó szabályszerű napidijakon kivül, az illető bizottságokban résztvett községi előljárósági tagoknak is 2—2 frt napidijat kiván kiutalványozni. Erre enged legalább következtetni az a négy darab számla, melyeknek aláírói községi jegyzők. Minthogy az 1888. évi XXXV. t.-cz. végrehajtása iránti utasítás 14. §-a értelmében napidijak csakis a kivető bizottságba meghívott szakértőknek járnak, a községi elöljáróság kiküldöttének ellenben mi sem jár, ennélfogva meghagyom az igazgatóságnak, hogy a beterjesztett számlákat számvivő osztálya által megvizsgáltassa, és azokat csakis a fentebb indézett törvényszakasz értelmében érvényesíttesse. Nyilt helyeken, a főzőkészülék termelőképessége szerint átalányozás utján adózó, es szőlőtörkölyt feldolgozó szeszfőzők szeszfőzési czélokra, szeszt más beszedési körből is beszerezhetnek, a bérlőnek azonban tartoznak ezt bejelenteni. A m. kir. pénzügy miniszter 1893. évi 82,297. sz. határozata: Több oldalról felmerült az a kérdés, hogy nyilt helyeken, a főzőkészülék termelőképessége szerint átalányozás utján adózó, és szőlőtörkölyt feldolgozó szeszfőzők az 1890. évi XXXVI. t.-cz. 6. §-a alapján szerezhetnek-e be szeszt más beszedési körből szeszfőzési czélokra, (1888. évi XXIV. t.-cz. 39. §-a) s ha igen minő feltételek mellett? A kételyek eloszlatása és egyöntetű eljárás biztosítása czéljából kijelentem s elrendelem: 1. Oly egyének, kik a fent körülirt s üzemben tartott szeszfőzdével bírnak, s mint ilyenek a szeszfőzők sorába tartoznak, az 1890. évi XXXVI. törvényczikk 6. §-ának első bekezdése alapján szeszt, — szőlőtörköly kifőzése czéljából az erre szükséges mennyiségben, — más beszedési körzetből is hozhatnak be a nélkül, hogy erre nézve a szeszitalmérési adó szedésére jogosított fél előzetes engedélyét kikérni tartoznának. 2. Az ellenőrzés lehetővé tétele czéljából azonban tartoznak az emiitett felek, a szeszitalmérési adó szedésére jogosítottnál a beszerzendő szeszmennyiséget előre bejelenteni, s a szesz beszerzéséről, beraktározásáról és