Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. III. kötet (Budapest, 1895)

- 157 — való elárusitási pénzügyi hatósági engedély kieszközlésére kényszeríttessék, és italmérési illetékkel rovassék meg, tekintettel arra, hogy nevezett gyógyszerész a kismértékben való elárusitást a szeszitalmérési kizárólagos jogosultság bérlőjének engedélye alapján gyakorolja, s bort és sört nem árusít, tehát pénzügyhatósági engedélyre szüksége nincs, nevemben is utasítsa el. Hetivásárokra csak a legrendkivülibb esetben adható italmérési engedély. A vásárokra adott italmérési engedélyek bármikor visszavonhatok. A m. kir. pénzügyminiszter 1893. évi 62.043. sz. határozata: Értesítem a pénzügyigazgatóságot, hogy habár azon engedélyesek, a kik valamely községben állandó italmérési üzlethelyiséggel bírnak, az 1888. évi XXXV. t -cz. 9. §-a szerint kérhetik azt, hogy a vásárok alkalmával az italmérésnek a vásártéren való gyakorlására is engedélyt nyerjenek, ily feleknek az országos vásárokon való italmérésre csak akkor adható engedély, ha azt a közszükséglet vagy a jövedék érdeke feltétlenül indokolják; heti vásárokra pedig, az 1892. évi február hó 26-án kelt 88,756. sz. körrendeletem szerint csak akkor adható engedély, ha a hetivásárnak nagy terjedelme, vagy az állandó kimérési helyiségeknek a vásártértől való távol fekvése, esetleg más fontos, esetről-esetre külön megbírálandó körülmény, a kimérésnek magán a hetivásáron való gyakorolhatását indokolttá teszi. Meghagyom ennélfogva az igazgatóságnak, hogy H. J. k—i lakos ama kérelme tárgyában, hog}' italmérési engedélye az országos vásárokra is kiterjesztessék, a közigazgatási hatósággal egyetértőleg tegye gondos vizsgálat tárgyává, hogy a kérelem teljesítését a közszükséglet avagy a jövedék érdeke igénylik-e, s ha a közigazgatási hatósággal arra a megállapodásra jutna, hogy az engedélynek az országos vásárokra való kiterjesztése fölösleges, folyamodót utasítsa el, avagy ha az igazgatóság a közigazgatási hatóság kedvező véleménye daczára szükségtelennek tartja a kiterjesztést, tegyen ide jelentést. Tekintettel továbbá arra, hogy az igazgatóság jelentése szerint is, a T. K. s--i lakosnak az országos vásárokra adott italmérési engedély fentartását a jövedék érdeke és a közszükséglet nem igénylik, s ez engedélynek elvonása annál inkább indokolt, mert nevezett a város vendéglőjében és a vasúti indóháznál is, tehát 2 helyen is bír italmérési engedélylyel, meghagyom az igazgatóságnak, hogy a közigazgatási hatóság meghallgatása után az elvonás tárgyában hozzon elsőfokú határozatot. Végül megjegyzem, hogy a vásárokra, mint különleges alkalmakra adott italmérési engedélyek, nemcsak akkor vonhatók vissza, ha az 1888. évi XXXV. t.-cz. 10. §-ának 2. pontjában felsorolt elvonási okok valamelyike fenforog, hanem akkor is visszavonhatok, ha azokat a közszükséglet avagy a jövedék érdeke többé nem igényli. A fő- és székvárosban az italmérők más helyre áthelyezett üzletüket mindaddig folytathatják, mig az áthelyezés megtagadása tárgyában jogerős határozatot nem kapnak. A m. kir. pénzügyminiszter 1893. évi 62,901. sz. határozata: A pénzügyigazgatóság által hozott, és Sch. Zs. által felebbezett azon határozatot, melylyel nevezettet engedély nélküli kimérés miatt 25 forint pénzbüntetésben marasztalta el, feloldom és felebbezőt büntethető cselekmény hiányából a vád és következményeinek terhe alól felmentem. Fel kellett mentenem felebbezőt azért, mert az által, hogy italmérési üzletének VII., Cséry-utcza 5. szám alá való áthelyezését bejelentette, az 1888. évi