Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. III. kötet (Budapest, 1895)

mérésben) szeszes italokat kimérhessen, illetve kismértékben elárusíthasson, habár az üzleti helyiségek ugyanabban az épületben, vagy éppen, — mint gyakran előfordul, — egymással nyilt ajtók által közvetlen összeköttetésben volnának is. A községek, ha korcsmaépületek tulajdonosai, a törvényben meghatározott feltételek alatt nyerhetnek italmérési engedélyt. A m. kir. pénzügyminiszter 1893. évi 16,539. sz. határozata: Folyó évi 6105. sz. a. tett jelentésére értesítem a kir. pénzügyigazgatóságot, miszerint nem forog fenn elvi akadály arra nézve, hogy egyes községek, ha korcsmaépületek tulajdonosai, mint jogi személyek, az 1888. évi XXXV. t.-cz. ö. §-a értelmében, a törvény követelményeinek mindenben megfelelő üzletvezető bejelentése mellett, italmérési engedélyt nyerhessenek. Azok a községek, melyek az ital- és italmérési adókat bérlik, kimérési engedélyhez az 1892. évi XV. t.-cz. 5. és 7. §-aiban foglalt igényeket jogosan formálhatják. Magától értetik, hogy a most jelzett igény megváltás és ráutalás esetében helyet nem foglalhat. Szesz-nagykereskedést folytató bizományi üzlet is pénzügyi hatósági engedélyhez van kötve. A m. kir. pénzügyminiszter 1893. évi 3596. sz. határozata: N. testvérek szeszgyáros czégnek panasza tárgyában tett jelentésére értesítem a pénzügyigazgatóságot, hogy a mennyiben a nevezett czég által a horvátországi vevők részére szállított szeszküldemények Sz—n raktároztatnak, s a szesznek az egyes megrendelők részére való továbbadása e raktárból történik: a czég ily szeszraktár tartására az 1890. évi XXXVI. t.-cz. szempontjából engedély-váltási kötelezettség alá esik. Ennélfogva az N. testvérek-czég sem W. P. közvetítésével, sem bárki más által az emiitett szeszraktári üzletet Sz—n nem folytathatja, míg az 1890. évi XXXVI. t.-cz. 1. és 2. §-aiban meghatározott pénzügyi hatósági engedély kieszközlése iránti kötelezettségnek eleget nem tett. Azokban a községekben (városokban), hol a kizárólagos szesz-italmérési jog van bérbeadva, az italmérési illetéket az "1888. évi XXXV. t.-cz. 14. §-a alapján felemelni nem lehet. A m. kir. pénzügyminiszter 1893. évi 38,003. sz. határozata: Az 1892. évi augusztus hó 1-én 51,026. sz. a. kelt rendeletem IV. részének utolsóelőtti bekezdése értelmében, oly községekben, melyekben a kizárólagos szeszitalmérési jogosultság van bérbe adva, a pénzügyi hatóság részéről a bor és sör kimérésére kiadott italmérési engedélyek után, az italmérési illeték az 1888. évi XXXV. t.-cz. 12. §-ában megállapított tételek teljes összegében vetendő ki. Bárha az 1892. évi XV. t-cz. 10. §-ában gondoskodva van arról, hogy az emiitett kimérők égetett szeszes italokat is árusíthassanak el, minthogy azonban ez az elárusitás korlátok közé van szorítva, s jövedelmezősége a kizárólagos szeszital mérési jog bérlőjének tágkörü rendelkezési jogánál fogva jelentékeny mérvben befolyásoltatik: méltányosnak tartom, hogy az ily helyeken, és az ily engedélyesekre nézve, a törvény szelleméből kifolyólag a 14. §-nak az italmérési illeték minimumára vonatkozmányai ne alkalmaztassanak. Ehhez képest, habár valamely község-