Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. III. kötet (Budapest, 1895)

— 155 — ben, melyben a kizárólagos szeszitalmérési jogosultság: van bérbe adva, a pénzügyi hatósági engedélyijei biró bor- és sörkimérési vállalatok száma oly csekély, hogy az üzletek terjedelméhez képest a törvényes tételekben kiro­vandó italmérési illeték összege, az illető községre nézve az 1888. évi XXXV. t.-cz. 14. §-ában megállapított minimumot nem éri el, mindaddig, mig az illető községben a kizárólagos szesz-italmérési jogosultság van bérbe adva: az italmérési illeték aránylagos felemelése mellőzendő. Az a kereskedő, kinek különleges pálinkafélék nagyban való elárusitására van engedélye, szeszt vagy ebből készült közönséges pálinkát a bérlő engedélye nélkül nem hozhat be. A m. kir. pénzügyminiszter 1893. évi 31,526. sz. határozata : Jelentésére értesítem a pénzügyigazgatóságot, hogy oly kereskedő, a ki csak különleges pálinka-féléknek nagyban való eladására bir pénzügyi hatósági engedélylyel, szeszt vagy közönséges szeszből készült pálinkát, más beszedési körből, az italmérési adóbeszedésre jogosult vagy kizárólagos ital­mérési jogbérlő engedélye nélkül nem szerezhet be, sem különleges pálinka készlete szeszfoktartalmának erősbitése czéljából, sem más czélokra, mert az engedélyes szesz-nagykereskedő az égetett szeszesitalok közül csak azokat viheti be külön engedély nélkül, a melyeknek nagyban való elárusitására a pénzügyi hatósági engedély által fel van jogosítva. A szatócsok és kereskedők terhére kivetett italmérési illetékek nem számithatók be az 1888. évi XXXV. t.-cz. 14. §-ában meghatározott illetékminimumba. A m. kir. pénzügyminiszter 1893. évi 38,286. sz. határozata: Értesítem a kir. pénzügyigazgatóságot, hogy a kereskedők és szató­csok részére, az égetett szeszes italoknak utczán át nyilt edényekben való elárusitására 1890. évi május hó 8-án kelt 44,493. számú körrendeletem alap­ján kiadott italmérési engedélyek után előirt italmérési illetékek, nem szá­mitandók be az 1888. évi XXXV. t.-cz. 14. §-a értelmében az ugyanazon törvényczikk 4. §-ának 1. pontjában emiitett vállalatok után községenként megállapítandó italmérési illetékek minimális összegébe. Kaszinó helyiségben, egyes mulatságok alkalmával, a községbeli korcsmáros, minden ujabb engedély nélkül, mérhet ki szeszes italokat. A m. kir. pénzügyminiszter 1893. évi 47,265. sz. határozata: Bálok, tánczestélyek s más mulatságok alkalmával való italmérés tár­gyában, mult évi június hó 22-én kelt 14,330. sz. jelentése mellékleteinek visszazárása mellett értesítem a (czimet), hogy a jelentésben említett ese­tekben, ha t. i. a város tulajdonát képező «régi kaszinó» helyiségeiben tar­tott mulatságok alkalmával, a közönségnek italokkal való ellátását pénzügy­hatósági italmérési engedélylyel biró valamelyik helybeli kimérő vállalta el, ez a kimérő erre az esetre külön engedélyt váltani nem köteles, e kimé­rést a tánczmulatságon az üzleti helyiségére nézve kiadott engedély alapján gyakorolhatja, s csak az ellenőrzés szempotjából tartozik ezt az üzlethelyi­ségén kívüli kimérést előre az adószedésre jogosítottnál bejelenteni. A mennyi­ben a kizárólagos szeszitalmérési jog van bérbeadva, égetett szeszes italok kimérése, a «régi kaszinó» épületben tartott mulatságok alkalmával, csak a kizárólagos szeszitalmérési jogbérlő külön engedélye alapján gyakorolható.

Next

/
Thumbnails
Contents