Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. III. kötet (Budapest, 1895)

t.-ez. 11. §-ában lefektetett általános elvet, hogy a kimérésre és kismértékben való eladásra engedélylyel birók, állandó összegben megállapítandó évi italmérési illetéket tartoznak fizetni, nem érinti. Nagyban beszerzett égetett szeszes italoknak egymás között, 100 literen aluli mennyiségben való elosztása jövedéki kihágást képez. A m. kir. pénzügyminiszter 1892. évi 65,887. sz. határozata. P. és társai italmérési jövedéki kihágása tárgyában tett jelentésére értesítem a pénzügyigazgatóságot, hogy F. és társai az által, hogy égetett szeszes italt közösen 100 litert meghaladó mennyiségben italmérési adómentesen szereztek be, s ezt egymás között felosztották akként, hogy egyreegyre 100 liternél csekélyebb mennyiség jutott, nyilvánvalólag megrövidítették az italmérési adót, és az 1890. évi február hó 3-án kelt 2293. számú körrendeletem második részében körülirt italmérési jövedéki kihágást követték el, még pedig miután egyetemlegesen és közösen vették és osztották meg a kérdéses szeszes italt, a sz )ban levő kihágás is általuk egyetemlegesen lett elkövetve. Kismértékben való elárusitási engedélylyel birók, égetett szeszes italokat nagyban nem árusithatnak. A m. kir. pénzügyminiszter 1893. évi 14,829. sz. határozata. R, M. kereskedő italmérési jövedéki kihágási ügyét, melyben a pénzügyigazgatóság határozatával nevezett, szeszesitaloknak engedély nélküli nagyban való elárusitása által elkövetett jövedék kihágásban vétkesnek mondatott ki, s az 1890. évi XXXVI. t.-cz. 1., illetve 9. t?-a értelmében 50 frt pénzbüntetés megfizetésében marasztaltatott el, vádlott fél felebbezése folytán felülvizsgálat alá vévén, a felebbezett határozatot érdemben, az abban felhozott indokokból és még azért is helybenhagyom, mert felebbező nem birt kimérési, hanem csak kismértékben való elárusitási engedélylyel, mely engedély alapján égetett szeszes folyadékok az 1888. évi XXXV. t.-cz. 2. §-ának 2. pontja értelmében csakis 100 literen aluli mennyiségben adhatók el, tehát az engedély alapján, tekintettel az 1890. évi XXXVI. t.-cz. 1. §-ára is, égetett szeszes folyadéknak 100 litert elérő vagy meghaladó mennyiségben való elárusitására felebbező jogosítva nem volt. A szállodákban és vendéglökben levő hávéházi (kávémérési) üzletekben, a szeszes italoknak kiszolgáltatására külön engedély szükséges. A m. kir. pénzügyminiszter 1893. évi 20,097. sz. határozata: Kérdés tétetett aziránt, hogy a szállodákban és vendéglőkben az étkezési üzlet mellett gyakorolt kávéházi (kávémérési) üzletben, a szeszes italoknak kiszolgáltatása az étkezési üzletre szóló italmérési engedély alapján gyakorolható-e, avagy külön engedély alá tartozik? Erre a kérdésre az 1888. évi XXXV. t.-cz. alapján, a m. kir. belügyminiszter úrral egyetértőleg kijelentem, hogy az a vállalkozó,, ki egyúttal vendéglős és kávés is, csak akkor föglalkozhatik mind a két üzletében szeszes italoknak kiszolgáltatásával, ha mindegyik üzletére nemcsak az azok természetének megfelelő iparengedélylyel, hanem külön italmérési, illetve kismértékben való elárusitási engedélylyel is bir. A vendéglői üzletre nyert italmérési engedély tehát nem jogositja fel az engedélyest egyszersmind arra, hogy a kávéházban (kávé-