Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. III. kötet (Budapest, 1895)

- 152 — akkor vonható változás alá, ha az üzlet jellege vagy a helyiség változott, de az, hogy a község rendezett tanácsú városi jellegét elvesztette, a három évi kivetési czikluson belül a megváltoztatás indokául nem szolgálhat. Az, a ki szeszt egy szomszéd községbeli lakos részére saját lakóhelyén vásárol, ez által jövedéki kihágást még az esetben sem követ el, ha a szesz a szomszéd községbe tényleg becsempésztetik. A m. kir. pénzügyminiszter 1892. évi 51,034. sz. határozata: K. J. s M. J.-né italmérési jövedéki kihágási ügye, melyben a kir. pénzügyigazgatóság határozatával nevezetteket, szesznek más beszedési körzetből az italmérési jogbérlő engedélye nélkül történt behozatala által elkövetett jövedéki kihágásban vétkeseknek mondotta ki, és az 1890. évi XXXVI. t.-cz. 6. §-a, illetőleg 9. §-a g) pontja alapján, 25—25 irt pénzbüntetés megfizetésében elmarasztalta, M. J.-né felebbezése folytán vizsgálat alá vétetvén, a felebbezett határozatnak az M. J.-né marasztalására vonatkozó része megváltoztatandónak, s most nevezett a jövedéki kihágás vádja alul felmentendőnek találtatott; mert M. J.-né ténykedése csakis arra szorítkozott, hogy ő K. J. felkérése folytán, ennek 10 literes hordóját a h—i korcsmárosnál, tehát saját beszedési körzetében megtöltette, és K. J. megbízottjának átadta, s eme cselekménye a szesznek tilos forgalmát annál kevésbé állapithatja meg, mert a tilos forgalomba hozatal tulajdonképen akkor követtetett el, midőn a szesz egy idegen beszedési körzetbe, az italmérési jogbérlő engedélye nélkül bevitetett. Italmérési jövedéki kihágási ügyben felmerült eljárási költségben nem lehet a vádlottat marasztalni, hanem az a birságból vonandó le. A m. kir. pénzügyminiszter 1892. évi 52,218. sz. határozata : Cz. A. italmérési jövedéki kihágási ügye, melyben a kir. pénzügyigazgatóság határozatával nevezettet, égetett szeszes italnak engedély nélkül más beszedési körből való behozatala által elkövetett italmérési kihágásban vétkesnek mondotta ki, és az 1890. évi XXXVI. t.-cz. 9. §-a alapján 25 forint pénzbüntetés és 21 kr eljárási költség megfizetésében elmarasztalta, vádlott fél felebbezése folytán vizsgálat alá vétetvén: a felebbezett határozat a pénzbüntetésre vonatkozó részében, az abban foglalt indokok alapján, azonban a 25 frtnak méltányosságból 5 frtra való mérséklése mellett, helybenhagyandónak, az eljárási költségek megállapítására vonatkozó részében ellenben hatályon kivül helyezendőnek találtatott, mert a kizárólagos italmérési jogosultság felett kötött bérszerződés 23. pontja értelmében az eljárási költségek mindig a pénzbüntetésekből vonandók le. Az ital- és italmérési adóbérlőket megillető italmérési engedélyek is italmértsi illeték alá esnek. A m. kir. pénzügyminiszter 1892. évi 64,110. sz. határozata: Értesitem a pénzügyigazgatóságot, hogy a bor- és söritaladó, illetve a szesz-italmérési adó beszedési jogának bérlőit, az 1892. évi XV. t.-cz. 5. és 7. §-ai szerint megillető italmérési engedélyek után, az 1888. évi XXXV. törvényczikkben megállapított italmérési illeték kivetendő, mert az 1892. évi XV. t.-cz. a bérlőknek csak italmérési engedély elnyerésére ad igényt, de ez engedélyeknek illetékmentességét ki nem mondja, és az 1888. évi XXXV.