Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. III. kötet (Budapest, 1895)

- 151 kész hus kiszolgáltatására szorítkozik; ennélfogva ezen gyakorlat sem a vendéglői ipar, sem pedig a kifőzési ipar fogalma alá nem vonható. Megjegyzem egyébként, hogy kétség esetében a felmerülő egyes esetek concret körülményeinek figyelembe vétele alapján lesz eldöntendő az a kérdés, hogy az illető sörház, bormérés stb. mellett, illetve a kapcsolatban gyakorolt ételárusitás, tekintettel terjedelmére, az ételek kiszolgáltatása czéljából fentartott helyiségek jellegére (éttermek) és nagyságára, az ugyan-e czélból alkalmazott személyzet létszámára stb. nem-e érte el azon határt, melynél fogva az már a vendéglői ipar üzletszerű gyakorlását képezi, mely esetben természetesen külön iparigazolvány váltása szükséges. A pénzügyi hatóság italmérési jövedéki kihágási ügyben az eljárást 25 forintnál kisebb birság ellenében is beszüntetheti. A m. kii', pénzügyminiszter 1891. évi 90,988. sz. határozata: Értesítem a kir. pénzügyigazgatóságot, hogy H. M. az italmérési jog haszonbérlője által, a kir. pénzügyigazgatóságnak Z. K. jövedéki kihágási üg3*ében hozott, s a rendes eljárás mellőzését kimondó végzése ellen intézett beadványt figyelembe nem vehettem, mert az 1890. évi XXXVI. t.-cz. 9. §-a utolsó pontjának az a rendelkezése, hogy a megröviditett, vagy megrövidítés veszélyének kitett adó 10—20-szoros összegéig terjedhető pénzbüntetés 25 írtnál csekélyebb nem lehet, csak a kir. törvényszékekre nézve kötelező, de a vizsgáló pénzügyi hatóságot az ügydöntést megelőző eljárásban arra nézve, hogy a rendes eljárást csekélyebb pénzbüntetés lefizetése mellett is mellőzhesse, nem korlátozza. A fogadók, vendéglők, kávémérések és kávéházak részére a pénzügyi hatóság csak akkor adhat italmérésre vagy kismértékben való elárulásra engedélyt, ha az illető tulajdonos már előbb iparengedélyt nyert. A m. kir. pénzügyminiszter 1891. évi 96.936. sz. határozata. Bornak az aratók között előlegesen kialkudott munkabér fejében kiosztása italmérést s jövedéki kihágást nem képez. A m. kir. pénzügyminiszter 1892. évi 24,470. sz. határozata: A pénzügyigazgatóság határozatát, melylyel K. M.-t az aratói részére 2235 hl. bornak kiszolgáltatása miatt ellene megindított jövedéki kihágás vádja és következményeinek terhe alól felmentette, indokainál fogva és még azért is helybenhagyandónak találtam, mert a vizsgálat folyamában nem merült fel semmi bizonyíték abban a tekintetben, hogy K. M. a szóban forgó bormennyiséget nem előlegesen kialkudott munkabér fejében osztotta ki a munkások között, hanem azt literszámra kimérte volna. Az a körülmény, hogy valamely rendezett tanácsú város nagyközséggé lett, a három évi érvénynyel kivetett italmérési illeték leszállítására indokul nem szolgálhat. A m. kir. pénzügyminiszter 1892. évi 43,632. sz. határozata: Sz. S. italmérési illeték ügyében tett jelentésére meghagyom a pénzügyigazgatóságnak, értesítse Sz. S.-t, hogy a jogérvényesen kirótt italmérési illeték mérséklése iránti kérelmét az 1888. évi XXXV. t.-cz. 16. §-a értelmében figyelembe vehetőnek nem találtam, mert az italmérési illeték csak