Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. III. kötet (Budapest, 1895)

- 97 — A közig, bizottságnak a vadászati és fegyveradó elleni kihágási ügyben hoiott felmentő határozata ellen, a feljelentő félnek felebbezési joga nincsen. A m. kir. pénzügyi közig, bíróság 1889. évi 5717. sz. határozata, A vadászati jegyeknek a pénzügyőri közegek általi ellenőrzés csakis a hivatalból eszközlött hajtóvadászatoknál mellőzendő. A m. kir. pénzügyminiszter 1883. évi 70,790. számhoz kiadott határozata: Kapcsolatban a f. é. november 18-án 70,790. sz. a., a vadászatról szóló 1883. évi XX. t.-ez. 19. §-a alapján hivatalból megtartani szokott hajtóvadászatoknál, a pénzügyi közegek részéről való ellenőrzés gyakorlásának mellőzése iránt. f. évi november 18-án 70,790. sz. a, kibocsátott körrendelettel, annak megelőzése végett, hogy ezen körrendeletnek netalán oly értelem tulajdonittassék, mely szerint a pénzügyőrök ellenőrzése a vadászati jegyek tekintetében jövőben teljesen megszűnnék, pótlólag kijelentetik, hogy a fentebb jelzett intézkedés csakis a hivatalból eszközlött hajtóvadászatokra vonatkozik, különben a pénzügyőrök ellenőrzési joga és kötelessége minden más esetben teljes mérvben fentartatik. Fegyeradó-jövedék elleni kihágás elkövetésére használt lőfegyverek, a marasztaló itélet jogerőre emelkedése után is elkobozhatok, a nélkül, hogy az elkobzás iránti intézkedés az Ítéletben kimondatott volna. A m. kir. belügyminiszter 1885. évi 38,191. sz. határozata: Folyó évi jelentése nyomán, melyben kérdést intéz az iránt, hogy a/ 1883. évi XXIII. t.-cz. elleni kihágás miatt, az annak 45. §-ában meghatározott pénzbüntetésben elmarasztalt R. J. és J. J. b. községi lakostól utólagosan elkobzott lőfegyverek visszaadása iránt, az illetők által benyújtott kérelemnek mennyiben lenne hely adható, válaszolom, hogy a lőfegyverek elkobzása helyes, minthogy azok a fegyveradó-jövedék elleni kihágás elkövetésére szolgáltak, s mint bűnjelek elkobzandók voltak, s azon körülmény, hogy ezen elkobzás az itélet jogerőre emelkedése után eszközöltetett, folyamodók visszaadás iránti kérelme teljesítésének elfogadható indokául nem szolgálhat. A vadászati jegy elnyerése iránti bejelentés láttamozását az arra illetékes hatóság akkor, ha a bejelentés megtagadásának az 1883. évi XXIII. t.-cz. 36. §-ában felhozott indokai fenn nem forognak, azon okból, mert az illető vagyontalan, s igy kézi munkájából élő egyén, meg nem tagadhatja. A m. kir. belügyminiszter 1886. évi 67,056. sz. határozata: A vármegye központi járásának főszolgabirája, K. Edmund paráczi lakosnak, vadászati jegy elnyerése iránt benyújtott bejelentésétől a láttamozási azon indokolással tagadta meg, hogy jelentkező teljesen vagyontalan, napszámoskodásból élő egyén lévén, feltehető, hogy a vadászatot, mint kenyérkereseti üzletet fogná folytatni, azonkívül saját vadászterülete sem lévén, csakis költséges bérelt területen vadászhatna, a mi oly kiadásokat róvna reá, melyeket egyedül a vad üzletszerű pusztításával lenne képes beszerezni. Ezen elsőfökulag hozott határozatot jelentkező megfelebbezvén, a vármegye közig, bizottsága a főszolgabíró határozatát indokainál fogva helybenhagyta, Ezen másodfokú határozatot, az az ellen K. Edmund által bejelentett felfolyamodás folytán felülvizsgálván, azt az annak alapul szolgáló elsőfokú hatáIIL "