Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. II. kötet (Budapest, 1895)

- 78 södési igényt nem támasztó oldalági törvényes örökösök az illető hagyatéki ügyben nem érdekeltek. Ha azonban a végakarati intézkedést a rokonok egy része kifogásolta, a mint az a jelen esetben a hagyatéki tárgyalás alkalmával történt: akkor feltételezendő, hogy esetleg a végakarati intézkedés félretétele következhetik be és igy az örökhagyó részéről hallgatással mellőzött oldalági rokonok a végakarati intézkedés daczára érdekeltek, tehát a hagyatéki eljárás során szintén meghallgatandók. Minthogy pedig az örökhagyónak utóbbi rokonai között kiskorúak is vannak, ennélfogva a jelen ügyben, tekintettel az 1877. évi XX. t.-cz. 233. és 236. §§-aira, a hagyatéki tárgyalás keresztülvitele a gyámhatóság hatáskörébe tartozik: az árvászéket utasítom, hogy a fenti értelemben érdemlegesen járjon el, jelesül a végrendeleti összes és törvényes örökösök, illetve képviselőik meghívásával az ügyet a fentiek szem előtt tartásával újból tárgyalja s az eredményhez képest az 1877. évi XX. t.-cz. 254., esetleg 255. §§-ai szerint intézkedjék. A kir. közjegyző dijait a megbizó hatóság állapitja meg. Nincs tehát helye annak, hogy az árvaszék által kiküldött közjegyzőnek az árvaszék által megállapitott dijait a kir. járásbiróság a hagyatéki átadó végzés meghozatala alkalmával újból megállapítsa. A m. kir. belügyminiszter 1891. évi 52,785. sz. határozata: Az árvaszék felterjesztését, melyben panaszt emelt a cs—i kir. járásbiróság ellen a miatt, hogy oly hagyatéki ügyekben, melyeknél az örökösödési tárgyalás vezetésével a kir. közjegyzőt az árvaszék bizta meg s annak részére a tárgyalási dijakat már jogérvényesen megállapította, a kir. járásbiróság a hagyatékátadó végzés meghozatala alkalmával a kir. közjegyző tárgyalási dijait ismételve megállapította, a m. kir. igazságügyminiszter úrral közöltem. A m. kir. igazságügyminiszter közölte velem az ezen ügyben a cs-i kir. járásbírósághoz intézett rendeletének másolatát, melyet az árvaszéknek tudomás végett ide zárva leküldöm. A m. kir. igazságügyminisztertől. A kir. járásbíróságnak. A m. kir. belügyminiszter úrtól vett értesülés szerint Z. vármegye árvaszéke panaszt tett a miatt, hogy a cs —i kir. járásbiróság oly hagyatéki ügyekben,, melyekben az örökösödési tárgyalás vezetésével a kir. körjegyzőt az árvaszék bizta meg s annak részére az eljárási dijakat már jogérvényesen megállapította, a kir. járásbiróság a hagyatéki átadó végzés meghozatala alkalmával a kir. közjegyző eljárási dijait ismét meg szokta állapítani. Figyelmeztetem a kir. járásbíróságot, hogy az említett esetekben a kir. közjegyzői dijak megállapítása az árvaszék hatáskörébe tartozik, mert az 1880. LI. t.-cz. 23. §-a szerint, mely csak annyiban módosult, hogy a szövegében idézett 22. §. helyébe az 1886. évi VII. t.-cz. 32. és 33. §-ai léptek, a kir. közjegyző dijait a megbizó hatóság köteles megállapítani. Az árvaszékek által a kir. közjegyzők czimére postára adott és közjegyzői munkadijakat tartalmazó pénzküldemények portókötelesek. A m. kir. belügyminiszter 1890. évi 52,496. sz. határozata: T. Jenő tapolczai kir. közjegyzőnek a részére a vármegyei árvaszék által megállapitott s az illető felektől beszedett tárgyalási dijak és költségek portómentesen kézbesítése vagy a postadíjnak az illető felektől beszedése-