Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. II. kötet (Budapest, 1895)

— 77 — területére állapíttatott meg s a t. kir. jirásbiróság területére vonatkozó birói megbízások az 1874. évi 4164. sz. a. kibocsátott igazságügyminiszteri rendelet 2. pontjához képest (lásd Rendeletek Tára 1874. évi 182. sz.) a z—i kir. közjegyzőnek voltak adandók. 1876-ban a sz—i kir. törvényszék feloszlattatott s területe a z—i kir. törvényszék területéhez csatoltatott, ez azonban a járásbiio: ágok s a kir. közjegyzőségek területi beosztásában s azoknak ebből folyó hatáskörében változást nem idézett elő s miután az 1886. évi VII. t.-cz. 30. §-áíic*k,utolsó bekezdése csak az ugyanazon területkörrel biró közjegyzőkre vonatkozik, ezért mindazon hagyatéki ügyek tárgyalása, a melyek a t. kir. jáiásbii óság területén fordulnak elő, a z—i kir. közjegyzőre bizandók. Az árvaszék jelentésében felhozott méltányossági indokok az általános szabálytól való eltérésre kellő alapul el nem fogadhatók, mert a közjegyzői területek meghatározására, illetve az e részben netán észlelt visszásságnak, az ügyeknek az egyik közjegyző hatásköréből elvonása s egy másik közjegyzőre bízása utján való megszüntetésére az árvaszékek hivatva nincsenek; hanem a mennyiben a tényleg fennálló beosztás czélszerütlennek bizonyul, szabadságukban áll annak helyesbítése, illetve a közjegyzői területeknek a közérdek szeripontjából helyesebb beosztása végett annak utján megfelelő indokolt előterjesztést tenni. Ha a végrendeletben hallgatással mellőzött rokonok egy része kifogásolta a végrendeletet, akkor az összes hallgatással mellőzött rokonok érdekelteknek tekintendők és az örökösödési tárgyalásra megidézendők. Azok, akik az örökhagyó után köteles részre tarthrtnak igényt, ha a végrendeletben mellőztetnek is, mindig megidézendők. A m. kir. belügyminiszter 1889. évi 31,701. sz. határozata: A néhai özvegy C. Adámné, szül. V. Anna hagyatéki ügyében az árvaszék és a z—i kir. törvényszék között felmerült illetékességi kérdésre nézve a m. kir. igazságügyminiszter úrral egyetértőleg az árvaszéket következőkről értesítem: A kérdés súlypontját az képezi, vájjon a végrendeletben hallgatással mellőzött rokonok érdekelteknek tekintendők-e és igy meg kell-e ők " idézni az örökösödési tárgyaláshoz az 1877. évi XX. t.-cz. 247. §-a értelmében. Az egyáltalán nem kétsége-, hogy azok, kik az örökhagyó után köteles részre tarthatnak igényt, az örökösödési tárgyaláshoz megidézendők akkor is, ha a végrendeletben vagy öröklési szerződésben öröklésre nem hivatvák. De a jelen esetben köteles részre jogosult örökösök nem maradtak és igy a felvetett kérdés csak az oldalági rokonok szempontjából vizsgálandó meg. Az 1877. XX. t.-cz. 247. §-ában előforduló «érdekelt» kifejezés megenged tágabb ;s szűkebb értelmezést. Lehet azt akként magyarázni, hogy a végrendeleti vagy szerződési örökösökön és hagyományosokon kivül a törvényes örökösök is, akik a végrendelet érvényességét megtámadni jogosítva vannak s a végrendelet érvénytelenítése esetére öröklési joggal birnak, érdekelteknek tekintendők, tehát megidézendők. De lehet az idézett kifejezésnek szűkebb, vagyis olyan értelmezést is adni, hogy az örökösödési tárgyaIá: nioz csak azok idézendők meg, kik a végrendelet vagy szerződés alapján vannak hivatva az öröklésre, a törvényes örökösök tehát nem. Ha az egész ha , ,aték iránt kimerítően intézkedő olyan végrendeletről vagy öröklési sz rződésről van szó, mely a törvényes kellékeknek minden tekintetben m< gfelel és a hagytéki eljárás alatt senki részéről kifogás alá nem vétetett: indokoltnak mutatkozhatik a szűkebb magyarázat, vagyis annak megállapítása, hogy a végakarati > intézkedés szerint hallgatással mellőzött és örökö-