Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. II. kötet (Budapest, 1895)

— 683 — esetét részemről fenforogni nem látván, az ügynek eldöntés végett a minisztertanács elé leendő felterjesztése iránt nem intézkedhetem. Mert, az ez ügyben eljárni hivatott főszolgabirónak az a kijelentése, hogy a szőnyegen forgó erdei kártételnél a tulajdonjog kérdésének elbírálása képezi a lényeget, és ennélfogva, miután a tulajdonjog elbirálása mint jogi kérdés nem a közigazgatási, hanem a birói hatáskörbe tartozik, magát ez ügyben illetékesnek nem tartja, tévedésen alapszik, a mennyiben jelen esetben a panasz erdei kihágás miatt emeltetvén, első sorban az eljárásra hivatott hatóságok feladatát nem az elkövetett cselekmény színhelye tulajdonjogának megállapítása, hanem a tényleg fennálló birtokviszonyok megvédése képezi. Miből folyólag kötelességében áll az erdei kihágások elbírálására hivatott hatóságnak, ez esetben tehát a főszolgabirónak, ezen panasz tárgyában, eltekintve az illető erdőre nézve az érdekelt felek közt netán vitássá vált s a rendes biró elé tartozó tulajdonjogi kérdésektől, mindenekelőtt a lényeges birtokviszonyokat kinyomozni s az eredményhez képest az erdei kihágási ügyet elbírálni; ha pedig a tényleges birtoklás kiderítése alap s nj'omozás után sem sikerül, miután az esetben az a kérdés: követtetett-e el kihágás a törvénynek megfelelő értelemben *? el nem dönthető, a feleket kölcsönös igényeikkel a törvény rendes útjára utasítani. Felhívom tehát a közig, bizottságot, hogy a főszolgabírót utasítsa, miszerint a kérdéses ügyet a fentebb kijelölt irányban tárgyalás alá vévén, az eredményhez képest megfelelő határozatot liózzon s azt a felekkel szabályos módon közölje. Az erdei kihágási biróságok csak erdei lopás, tehát csak valamely erdőben létező élőfának, vagy ott létező levágott, de eladásra avagy felhasználásra még fel nem dolgozott fának lopása esetén járhatnak el; következőleg annak elbirálása, hogy valaki egy fürészmalomnál a földből kiásva levő több gerendafát tulajdonitott el, a kir. biróság hatáskörébe tartozik. A m. kir. belügyminiszter 1888. évi 75,086. sz. határozata. A társaságban elkövetett erdei lopás tettesei a kártérítési összegben, mely alatt a lopott dolog értéke és ennek a törvényben megállapított hányadrésze értendő, egyszeresen, de egyetemlegesen marasztalandók el; ellenben a pénzbüntetés minden egyes tettesre külön és egyetemleges felelősség nélkül szabandó ki. A m. kir. belügyminiszter 1888. évi 35,729. sz. határozata : Az F. J. és társai ellen folyamatba tett erdei kihágási ügyre vonatkozó s a vármegye erdei kihágási másodfokú bíróságának 380-ik szám alatt tett jelentésével felterjesztett tárgyalási iratokat, panaszlottaknak közvetlenül hozzám beadott felíolyamodványa folytán felülvizsgálat alá vévén, a jelen ügyben hozott Ítéletet törvényben gyökerező jogomnál fogva ezennel megsemmisítem. Megsemmisítendő volt az elsőfokú ítélet, mert panaszlottak erdei lopás kihágása miatt egyetemlegesen 253 frt 20 kr. faérték, 63 frt 30 kr. kártérítés és 316 frt 50 kr. birság megfizetésében marasztaltatván el, a jelen ügyben eljárt közigazgatási hatóság, mely az erdőtörvény 69. §-a értelmében csak 30 irtot meg nem haladó erdei kár esetében van hivatva eljárni, hatáskörét túlhaladó Ítéletet hozott. Azonfelül panaszlottakra az elsőfokú ítélettel ugy a kártérítés, mint pénzbüntetés egyszeresen és egyetemlegesen szabatott ki, holott pedig a m. kir. igazságügyi miniszter