Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. II. kötet (Budapest, 1895)

— 684 — ur által az 1879. évi XXXI. t.-cz. 75. §-a alapján valamennyi kir. ügyészhez intézett s az 1882. évi ápril hó 26-án 18,413. sz. a. kibocsátott itteni rendelettel valamennyi törvényhatósággal közölt körrendelet értelmében, a társaságban elkövetett erdei lopás kihágásának tettesei a kártérítési összegben, mely alatt a lopott dolog értéke és ezen felül ennek a törvényben megállapított hányadrésze értendő, egyszeresen, de egyetemlegesen marasztalandók el, ellenben a pénzbüntetés minden egyes tettesre külön és egyetemleges felelősség nélkül szabandó ki, még pedig mindegyikre azon összegben, melylyel a törvény szerint büntetendő lenne azon tettes, a ki a társaságban elkövetett kihágást egyedül követte volna el. Erdei kártértelért a büntető biró a btk. szabványai alapján nem a kár kétszeres, hanem csak annak egyszeres összegét itéli meg. A m. kir. Curia 1889. évi 7248. sz. határozata: P. Jakab a magyar államvasuti társulat erdejében 80 drb. hársfát hántott le, melyek ennek következtében elszáradtak. Ebből a társulatnak 37 frt kára keletkezett. A fehértemplomi kir. törvényszék a társulat panasza folytán tettest a btk. alapján nyolcz havi fogságbüntetésre Ítélte, és az 1879. évi XXXI. t.-cz. (erdőtörvény) 91. §-a alapján az okozott kár kétszeresének megtérítésében marasztalta. A kir. Ítélőtábla az enyhítő körülmények mérlegelésével a fogházbüntetést hat hóra szállította le. A kir. Curia azt két napi fogházra szállította le és tekintettel arra, hogy a btk. alá eső cselekményekért vádlott a kárnak csakis egyszeres értékében marasztalható el, vádlottat kártétel czimén 37 frtnak megfizetésére kötelezte. Erdei legeltetési kihágások eseteiben a kártérités nem csupán az érték- és árszabályokban darabszám szerint felvett kár, hanem a legelőállatok által tényleg okozott károsítások megbecsülhető értéke szerint is megállapítható. A m. kir. belügyminiszter 1894. évi 833. sz. határozata: Az S. J. és társai ellen folyamatba tett erdei kihágási ügyben a másodfokú erdei kihágási bíróság ítélete indokolásában azon kijelentést tette, hogy legeltetési kihágások esetében a birtokos által igényelhető kártérités az érték- és árszabályokban darabszám szerint felvett legeltetési kártérités megítélése által már kimerítve van, s ennek folytán a legelő-állatok által tényleg okozott károsítások megbecsülhető értéke meg nem Ítélhető. A másodfokú erdei kihágási bíróságnak ezen kijelentése nem helyes, és nem indokolható, mert miként az erdei érték és árszabályok megállapítása iránt a földmivelésügyi miniszter ur által 1880. évi 24,432. sz. alatt kiadott s a Magyarországi Rendeletek Tára 1880. évfolyamának 682. lapján közzétett utasítás 15. §-ából, és az utasításhoz csatolt minta utolsó tételeihez tartozó megjegyzésből egészen világosan kitűnik, az érték- és árszabályzatokba legeltetési kihágások esetére felvett kártérítési összegek, az okozott kárnak csak azon közvetlenül meg nem becsülhető részét foglalják magukban, a mely a talajnak letaposásából, a lombtakarónak megbontásából, a termőföldnek felvágásából stb. áll; ellenben a tényleges közvetlenül megbecsülhető kár, mint pl. a csemeték levágása, fiatal fák megsértése, a fü legeltetése stb. az utasítás világos szavai szerint a megsértett, vagy megsemmisített dolgok tényleges értéke szerint külön állapítandó meg, és ez nem is