Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. II. kötet (Budapest, 1895)

alatt kelt rendelettel jóváhagyott határozatával az adósokkal szemben a vármegyei gyámpénztári tartalékalap terhére leíratott, Tekintve miként azon körülmény folytán, hogy az S. szül. N. Mária 202 frt 91 krnyi örökségi követelése fedezetéül szolgáló, az Sz. Mihály- és Péter féle adóslevelén alapuló 210 frtnyi árvatári követelés mint behajthatlan az adósokkal szemben a vármegyei gyárapénztári tartalékalap terhére leíratott, 8. szül. N. Máriának örökségi követelése tekintetében a gyámpénztárral szemben fennálló igénye változást nem szenvedett, a felebbezett határozatok feloldása és annak kimondása mellett, hogy a nevezett folyamodó örökségének készpénzbeni kifizetését követelni jogosult, az árvaszéket a jelen rendeletem intézkedő részében jelzett eljárásra kellett utasítanom. Gyámpénztári ügyekben a tiszti főügyész hozzájárulásával hozott közgyűlési határozat ellen a tiszti alügyész, a ki közvetlenül az árvaszéktől arra utasitást nyert, felebbezni jogosítva van. A m. kir. belügyminiszter 1884. évi 31,261. sz. határozata: N. N. a fenforgó esetben, mint a központi gyámpénztárnak az Y. községi gyámpénztár átvételéből származott követelése behajtására árvaszéki végzéssel közvetlenül megbízást nyert, arra utasított tiszti ügyész, az ezen követelés felett hozott közgyűlési határozat ellen felebbezni jogosítva volt, sőt a mennyiben a részére közvetlenül adott megbízás alapján kedvező eredményű per tárgyává tett követelésnek más uton, t. i. az árvatartalék alapból való fedezése iránti határozatot a gyámpénztár vagy annak tartalék alapja iránt sérelmesnek, a vett megbízás alapján részéről kötelességszerűen birói uton is érvényesített érdekkel és az elért eredménynyel ellentétben állónak találta, az ellen felebbezni kötelességében is állott. Azon körülmény, hogy a tiszti alügyész által megfelebbezett határozathoz a tiszti főügyész hozzájárult, a felebbezés jogosultságát kétségessé nem teszi, mert a határozatban érintett érdek képviselésére a megbízást és utasitást közvetlenül az árvaszéktől vette, azon érdeket a közvetlenül neki adott megbízás alapján és nem a főügyész rendelkezésére, annak helyetteseként képviselte. Nagykorúakká vált örökösök gyámpénztárilag kezelt pénzét az árvaszék birói kézbe csak akkor teheti le, ha a vonatkozó határozat valamelyik örökösnek nem kézbesíthető vagy valamelyikök a neki járó készpénzt a végzés kézbesítésétől számítandó fél év alatt fel nem veszi. A m. kir. belügyminiszter 1893. évi 87,170. sz. határozata: A néhai S. Emánuel hagyatéki ügyében az árvaszék és a kir. járásbíróság között felmerült illetékességi összeütközés, illetőleg nézeteltérésre vonatkozólag a következőkről értesítem az árvaszéket. D. Keresztély 1858. évi január 30-án kölcsön vett a néhai 8. Emánuel árváit illető pénzekből 100 p. frtot (= 105 o. é. frttal) és azt jelzálogilag is biztosította. Néhai S. Emánuel utódai közül S. Róbert és 8. István kiskorúnak képviseletében a vármegyei tiszti ügyész és 8. Teréz férj. K. Istvánné felperesek 1888. évi augusztus hó 28-án pert indítottak a kir. járásbíróság előtt D. Péter,' mint D. Keresztély törvényes örököse és K. Frigyes a jelzálog tulajdonosa alperesek ellen a fenebbi kölcsön tőkéből őket megillető 30 frt és járulékai iránt. A s. kir. járásbíróság marasztaló ítéletet hozott, mely jogerőre