Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. II. kötet (Budapest, 1895)

— 63 emelkedett. A per folyama alatt a jelzálogul szolgáló fekvőségek egyik Tulajdonosának meghatalmazottja a D. Keresztély-fele tartozás tőkéjének és kamatainak törlesztése végett 138 írt 93 krt terjesztett be az árvaszékhez letéti kérvénynyel. Ezen árvaszéki letétre a fentebb emiitett felperesek bírói végrehajtást vezettek, és követelésük s járulékai erejéig kielégitést is nyertek; a fenmaradó készpénzt és D. Keresztély eredeti kötelezvényét az árvaszék átküldötte a s. kir. járásbírósághoz a végett, hogy néhai S. Emánuel többi örököseit, névszerint S. Berta nagymihályi, M. Józsefné sátoraljaújhelyi és S. Antal budapesti lakosokat az átküldött összeg és kötelezvény átvételére hivja fel. Ezen összeg és kötelezvény kiszolgáltatása tárgyában merült fel illetékességi összeütközés, illetőleg nézeteltérés a s. kir. járásbíróság és az árvaszék között s a kir. járásbíróság a vonatkozó bírósági iratokat felterjesztette a kir. igazságügyminiszter úrhoz, mert az emiitett iratokból azon körülmény, vájjon az árvaszék részéről az 1877. évi XX. t.-cz. 286. §-ában előírtaknak elég: tétetett, s a pénz birói kézhez letételének feltételei beállottak-e, meg nem állapitható és mert különben is a néhai S. Emánuel hagyatékára vonatkozó iratok áttételének indokolatlan megtagadása folytán a bíróság nincs abban a helyzetben, hogy a pénz felosztását eszközölhesse. Kendeletem folytán a néhai S. Emánuel hagyatékára, illetve a S. árvák vagyonának megállapítására és felosztására vonatkozó iratok az árvaszék által hozzam felterjesztetvén, azokat a kir. igazságügyminiszter ur rendelkezésére bocsájtottam, ki is azokat a s. kir. járásbíróságnak megküldvén, alkalmat adott a nevezett bíróságnak, hogy már most a kivánt iratok figyelembe vételével határozhasson az árvaszék által az 1877. évi XX. t.-cz. 286. §-ára való hivatkozás mellett áttett készpénz és kötelezvény kiszolgáltatásának kérdésében. A s. kir. járásbíróság erre leszállította saját tárgyi illetékességét, határozatát azzal indokolván, hogy oly hagyatékoknál, hol nagy és kiskorú örökösök vannak érdekelve, az árvaszék az 1877. évi XX. t.-cz. 286. §. 2-ik bekezdése szerint csak abban az esetben van jogosítva a hagyatéki pénzt vagy pénzértéket birói kézbe letenni, ha az érdekelt örökösök közt az örökségi tárgyalás alkalmával egyezség nem jött létre; továbbá, hogy az árvaszék elmulasztotta a jogosultakat felszólítani, hogy a szóban forgó készpénzt az arvaszéktől vegyék át, végre, hogy a 105 frtos kötelezvény az árvaszék mint az S. örökösök hagyatéki vagyonából kölcsönadó, tehát hitelező részére állíttatván ki, ezen kötelezvényt az árvaszék köteles az adósoknak, kik az értékét mái- visszafizették, kiszolgáltatni. Az ügy ezen állásában nem alkalmas arra, hogy az az 1869. évi IV. t.-cz. 25. §-a alapján a minisztertanács elé terjesztessék, mert az s. kir. járásbíróságnak igaza van annyiban, a mennyiben rámutatott arra, hogy első sorban az árvaszék köteles a kezelése alatt állott vagyonból befolyt készpénznek átvételére a nagykorúakká vált jogutódokat, az 1877. évi XX. t.-cz. 286. §-a értelmében felszólitani. A mi pedig a 105 frtos kötelezvényt illeti, az S. árvák tömege javára kiállított, s az árvaszék kezelése alatt volt ezen kötelezvényt, a mennyiben az abban kikötött tőke járulékaival befizettetett, az árvaszék van hivatva, a nyugtatványozási záradék reá vezetése mellett a fizetőnek visszaszolgáltatni. Ily körülmények között az árvaszék által felterjesztett iratok visszaküldése mellett utasítom az árvaszéket, hogy a szóban forgó készpénzt és kötelezvényt szerezze vissza az s. kir. járásbíróságtól, a kötelezvényt, a mennyiben a tartozás ki van egyenlítve, nyugtatványozási záradékkal ellátva kézbesittesse a fizetőnek, a nagykorúakká vált örökösöket pedig osztályrészeik pontos megjelölése mellett szólítsa fel, hogy a nekik járó készpénzt az árvaszéktől vegyek