Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. II. kötet (Budapest, 1895)

— 657 — korláta, által birtokháboritást el nem követ; és tekintve, hogy a kereset szerinti cselekvény által a felperes az általa birtokolt kert és az abban létező kérdéses körtefák feletti rendelkezésben gátolva, vagy azoknak őt illető használatában az alperes által akadályozva nem volt s ekkép a felperesileg panaszolt tény sommás visszahelyezés alapjául nem szolgálhat; tekintve továbbá, hogy sommás visszahelyezési peruton csakis a birtokháboritás által okozott kár megtérítése tekintetében ezen perben határozat nem hozható: mindezeknél fogva a felperest keresetével egészben elutasítani kellett. A m. kir. Curia: A másodbiróság Ítéletét indokainál fogva helybenhagyta, Azon cselekmény, hogy valaki más lovát, melyet saját legelőjén megfogott, csak "bizonyos pénzösszeg lefizetése mellett adja ki, a zsarolás vétségének ismérveit foglalja magában s elbirálása a kir. biróság hatáskörébe tartozik. A m. kir. belügyminiszter 1894. évi 1728. sz. határozata: A vármegye alispánjának másodfokú Ítélete, mely szerint a t—i járás főszolgabirája által hozott elsőfokú Ítélet megváltoztatásával, P. J. felső-detrehemi lakos, földmives, az ellene emelt mezőrendőri kihágás vádja és következményeinek terhe alól tényálladék hiányában fölmentetett és az e czimen fölmerült költségek kölcsönösen megszüntettettek, egyszersmind pedig, a mennyiben a vádlott terhére rótt cselekmény hatósági intézkedés ellen irányuló ellenszegülésnek lenne minősíthető, ujabb tárgyalás tartása és ítélet hozatala elrendeltetett, az elmarasztalt által közbetett felebbezés folytán felülvizsgáltatván: az elsőfokú szolgabírói Ítélettel s az egész eljárással együtt hatáskör hiánya miatt megsemmisíttetik, és az iratok az illetékes kir. bírósághoz áttétetni rendeltetnek; mert vádlott terhére rótt azon cselekmény, miszerint az általa bérben birt területen elfogott lovakat a tulajdonosnak csak 20 frt megfizetése esetében volt hajlandó kiadni, s azok kiadatása csakis karhatalom alkalmazásával volt eszközölhető, a zsarolás vétségének tényálladékát látszik feltüntetni, melynek elbírálására a kir. járásbíróság illetékes. A mezei jószágon állatok által okozott károsítások esetén, a mennyiben az állatok őrizetéről való kellő gondoskodás elmulasztásáért a pásztor a hibás, első sorban ö vonandó felelősségre, mig a tulajdonos szavatossággal tartozik a pásztor vagyontalansága esetén. A m. kir. belügyminiszter 1894. évi 1427. sz. határozata: A vármegye alispánjának másodfokú Ítélete, mely szerint az x—i járás főszolgabirája által hozott elsőfokú Ítélet helybenhagyásával K. M., B. G. panasza következtében ellene emelt mezőrendőri kihágás vádja és a büntetés alól felmentett ugyan, de a panaszos vetésében okozott 4 Irt 85 kr kártérítésben, 6 frt 30 kr eljárási és a felmerülhető tartási költségek megfizetésében elmarasztaltatott, a panaszlott által közbetett felebbezés folytán felülvizsgáltatván: tekintettel arra, hogy a vád tárgyává tett kihágás M. A. panaszlott volt cselédjét, mint kinek gondjaira panaszos állítása szerint a kérdéses állatok őrzése bizva volt, látszik terhelni, s panaszlott K. M. az esetben, ha valóban M. A. bizonyulna vétkesnek, az 1885. évi 2357. sz. belügyminiszteri rendelettel kiadott mezőrendőri szabályok 22. §-a értelmében csak szavatossággal tartozhatik; a mennyiben pedig a marhák őrizetéről való kellő gondoskodás hiánya nyerne beigazolást, az esetben azt terheli a büntetőjogi «. 42