Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. II. kötet (Budapest, 1895)

— 656 — többi osztályok károsításával, a mi pedig eddigelé az eset volt, a midőn ezen, az iratok szerint 1000 kat. holdat jóval meghaladó birtoktest a város pénztárának mit sem jövedelmezett, és csak arra szolgált, hogy a marhatartó közönség állatai után, a tölterjesztett számadások szerint, feltünőleg csekély dijt fízethesssn a közönség marhát nem tartó részének rovására. Ennélfogva a folyó évi márczius 19-én 5792. sz. a. kelt alispáni jelentésre, az iratok visszaküldése mellett a vármegye közönségét oly felhivással értesitem, hogy a város közönségét utasítsa, miszerint az eddig más tekintetben is helytelenül kezelt városi legelőknek, a városi pénztár számára lehető s azok értékével helyes arányban álló jövedelmező módon való értékesítése iránt az intézkedéseket mielőbb tegye meg, a mennyiben pedig a legelők szakszerű rendszeres kezelésének életbeléptetése érdekében teendő munkálatok végrehajtásánál netán szakemberre volna szüksége, a ki a helyszíni viszonyok alapján útmutatásokat adna, a földmivelési miniszter ur késznek nyilatkozott, hogy egy alkalmas szakerőt a városnak, ha e végből hozzá fordulna, rendelkezésére fog bocsátani. A telekbirtokosnak a telkére átnyúló és annak légüre fölött létező ágak levágásához joga van és tulajdonával járó ezen jog gyakorlata által birtokháboritást el nem követ. A m. kir. Curia 1893. évi 5744. sz. határozata: X. a szomszéd kertjéből az ő telkére átnyúló körtefaágakat levágta. Az e miatt folyamatba tett perben a következő ítéletek hozattak: Az első bíróság a felperes keresetének helyt adott, s őt a házhoz tartozó kertnek őt illető része, jelesül a peres két körtefának további békés birtokába és használatába az 1802. évi XXII. t.-cz. és az 1807. évi XIII. t.-cz. értelmében visszahelyezte. Mert felperes keresetét arra alapítja, hogy ő alperessel a házhoz tartozó beltelki kertre, illetve annak birtoklására nézve egyezségre lépett, s azt a hivatkozott egyezség s az ahhoz csatolt mérnöki vázlatrajz szerint egymásközt felosztották s ő ennek alapján a neki jutott kertet s az abban lévő gyümölcsfákat egészen 1892. évi ápril haváig békésen és kizárólag birtokában tartotta s haszonélvezte, s ekkor alperes felhasználva az ő távollétét, két körtefájának az ő t. i. alperes kertje felé nyúló ágait levagdalta és ez által a keresethez csatolt becslevél szerint neki 24 frtnyi kárt okozott. Alperes mindezeket beismerte, csupán azzal védekezett, hogy ő nem köteles tűrni, hogy felperes fáinak az ágai az ő telke fölé nyúljanak. Alperes eme védelme azonban figyelembe nem vehető, mert sommás visszahelyezési perben egyedül a birtoklás jő tekintetbe, melyet alperes maga is elismer. De eltekintve ettől, alperes ellenvetése s védekezése nem is bir kellő alappal, mert a hivatkozott egyezség szerint alperes a felperestől ép a gyümölcsfák miatt és gyümölcsfákért kiegyenlítéséül ugy térmértékben többet kapott, mint nem különben 12 frtot. Alperes tehát beismerése folytán a hivatkozott törvények értelmében marasztalandó s mivel a becslevelet nem kifogásolta, a kártérítés is megállapítandó volt. A pozsonyi kir. Ítélőtábla az elsőbiróságnak ítéletét megváltoztatta, a felperest kártérítés iránti keresetével elutasította. Mert: A felperes kereseti előadása szerint az általa panaszlott birtokháboritást az alperesnek azzal a cselekményével állítja elkövetettnek, hogy az az ő kertjében létező két körtefának az alperes telkére átnyúló ágait önhatalmúlag levágta; tekintve azonban, hogy az alperesnek az ő légüre felett létező ágak levágásához joga van és tulajdonával járó ezen jogi gya-