Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. II. kötet (Budapest, 1895)

— 61 — 289. J-a szerint a kölcsön földbirtokra és házakra a becsérték egyharmad részéig adható, azonban a jelzálogul szolgáló birtok vagy ház becsértékéből a már létező betáblázott terhek háromszoros összeggel leszámitandók. A fenforgó esetben pedig, ha a zálogjogi biztositékul felajánlott házat terhelő tartozások — az államkölcsön kivételével — az árvaszék idézett 10,173/85. számú végzése alapján az 1400 frtos gyámpénztári kölcsönből az árvatár által kifizettetnének is, a szóban forgó házon teherül még mindig fenmaradna a 4150 frt államkölcsön. Minthogy pedig a biztositékul lekötendő ház 9254 frt 50 kr becsértékéből annak megitélése szempontjából, vájjon a kérelmezett 1400 frtos kölcsön birna-e árvaszerü fedezettel, a 4150 frtos állami kölcsön az idézett törvénynek világos rendelkezése szerint háromszoros összeggel, azaz 12,450 frttal leszámítandó, — kétséget nem szenved, hogy a gyámpénztárból kölcsönkért 1400 frt a lekötendő ház becsértékében törvényszerű biztosítékot nem találna. Az önjoguvá lett egyén gyámpénztárilag kezelt örökségének készpénzben való kifizetését a gyámpénztárból azon esetben is jogosult követelni, midőn az örökség fedezetéül a gyámpénztárban levő kötelezvény behajthatatlanná vált és az a gyámpénztári tartalékalap terhére leiratott. A m. kir. belügyminiszter 1894. évi 103,800. sz. határozata: S. Mária r—i lakosnak a néhai édes an}Tja N. Ferenczné született Sch. Eszti utáni 202 frt 91 krnyi örökségének a megyei gyámpénztárból készpénzben leendő kifizetése iránti kérelme tárgyában a vármegyei árvaszéknek elsőfokú és a közigazgatási bizottság gyámügyi felebbv. küldöttségének másodfokban hozott határozatát S. N. Mária felebbezése folytán felülvizsgálván, következőleg határoztam: Az idézett, érdemi intézkedéseikben egybehangzó határozatokat, a melyek szerint S. született X. Mária abbeli kérelmével, hogy a néhai édes anyja N. Ferenczné született S. Erzsi után ő reá szállott 202 forint 91 krnyi örökségi követelése a gyámpénztárból részére készpénzbén fizettessék ki, elutasittatott, feloldom és annak kimondása mellett, hogy a nevezett folyamodó örökségének a vármegyei gyámpénztárból készpénzben való kifizetését követelni jogosult, rendelem, hogy a szükséges fedezetnek a vármegyei gyámpénztári tartalékalapból leendő kiutalványozása végett az árvaszék a vármegye törvényhatósági bizottságának előterjesztést tegyen. Indokok: Az ügyiratokból kitűnik, hogy a v—i volt cs. és kir. adóhivatal által a volt megyei törvényszéknek, ez által pedig a vármegyei árvaszéknek folyamodó édes anyja N. Ferenczné szül. S. Erzsi javára 202 frt 91 kr számoltatott át, mely követelés a Sz. Mihály és Sz. Péter n.-zs—i lakosok által 1845. évi szeptember hó 29-én S. Anna Mária javára 530 írtról kiállított kötvény után még fennálló 210 frt árvatári követeléssel fedeztetett és hogy ezen fedezetül szolgáló adóslevél a vármegyei gyámpénztárban összesített kezelésbe vétetett. N. Ferenczné született S. Erzsi 1861. évi febr. 6-án elhalván, a gyámpénztárilag kezelt 202 frt 91 krnyi követelése örökségképpen leányára S. született N. Máriára szállott és részére a v—i kir. járásbíróságnak 1889. évi decz. 1-én 11,418. sz. a. kelt végzésével be is szavatoltatott. Az S. szül. N. Mária 202 frt 91 krnyi öröksége fedezetéül szolgáló a Sz. Mihály- és Péter-féle kötelezvényen alapuló 210 frtnyi árvatári követelés a nevezett adósoknak vagyontalanul történt elhalálozása folytán behajthatlanná válván, a vármegye törvényhatóságának 1889 évi október 21-én 2328. sz. a. hozott s az 1890. évi június hó 27-en 43,393. sz.