Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. II. kötet (Budapest, 1895)

— 644 esetben tagsági jogait még hat hétig élvezni jogosítva maradt volna. Egészen más kérdés az, hogy az emiitett esetben a soproni kerületi pénztár a nevezett tagja számára a kórházi ápolási költségeket megtéríteni köteles-e ? A többször idézett törvény 7. §-a szerint a betegsegélyző pénztár megbetegedett tagjának csak az említett szakaszban, illetve alapszabályaiban körülirt segélyezést kell nyújtania és erre a tagnak fentemiitett idő alatt igénye fenn van tartva. A 12. §. értelmében a pénztár van jogosítva az ott körülirt megszorítások alatt kórházi teljes ellátást nyújtani, a kórházi ápolási dijakat csak az esetben köteles tehát megtéríteni, ha a pénztár megbetegedett tagját maga a kórházba helyezte el. Más esetben a pénztár csak tagja irányában tartozik a segélyösszeggel, a mi azonban ki nem zárja azt, hogy ezen segélyösszegre sürgős szükség esetén a betegápoló kórház jogos igényt ne támaszthasson. A kereskedelmi alkalmazottaknak hat hétig, a mig t. i. alkalmazójuktól fizetésüket húzzák, táppénzre igényük nincs. A m. kir. kereskedelemügyi miniszter 1893. évi 38,925. sz. határozata: A budapesti kereskedelmi betegápoló-egylet közvetlenül hozzám intézett beadványában kérdést intézvén az iránt, vájjon az 1891. évi XIV. t.-cz. szerint biztosításra kötelezett azon kereskedelmi alkalmazott, a ki megbetegedése esetében a kereskedelmi törvény 56. §-a szerint, hat heti időtartamra fizetést és ellátást huz főnökétől, jogosítva van-e az ingyenes gyógykezelésben, a gyógyszerek és gyógyászati segédeszközök ingyenes igénybevételén felül, még táppénzt is igényelni az egylettől. Felhívom a tanácsot, értesítse nevezett egyletet a következőkről: Minthogy a hivatolt törvény 7. §-ának c) pontja a táppénz- nyújtás kötelezettséget csak az esetre irja elő, ha a betegség keresetképtelenséggel jár, s az csakis a keresetképtelenség tartamára nyújtandó, ennélfogva azon kereskedelmi alkalmazott, a kinek fizetési és tartási igénye a kereskedelmi törvény alapján betegsége esetén is kijár, azon időre, mig ezen fizetést élvezi, a betegsegélyző pénztártól táppénzt nem követelhet, mert az illető ezen idő alatt keresetképtelennek nem tekinthető, és mert továbbá a hivatolt törvény 8. §-a szerint, a mely a 7. §-nál nagyobb mérvű segélyzést is megenged, nem terjeszthető ki a táppénz nyújtása oly esetekre, midőn az illető beteg nem keresetképtelen, mert fizetést élvez. A betegsegélyző pénztárak nem magyar honos tagjaik után is, közkórházaknak a magyar honosokra nézve megállapított dijakat fizetik. A m. kir. kereskedelemügyi miniszter 1894. évi 40,103. sz. határozata: A városi tanácsot a következőkről értesítem : 1. Ha a pénztári tag pénztári orvos utalványával vétetett fel a kórházba, ugy a pénztár köteles az ápolási költséget megtéríteni, mert egyedül az orvos lehet hivatva arra, hogy megítélje, vájjon forog-e fenn kórházi ápolás szüksége vagy sem ? Ennélfogva a pozsonyi kerületi pénztár alapszabályainak (14. §.) rendelkezése, mely szerint a kórházi költségek csak az esetben téríttetnek meg, ha a tag a pénztári orvos és igazgatóság által kiállított utalvány alapján vétetett fel a kórházba, a fentiek értelmében annál inkábfc módositandó lesz, mert a kórházzal, mint közintézménynyel szemben a pénz-