Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. II. kötet (Budapest, 1895)

— 615 — tári alapszabályok nem mérvadók. A pénztár igazgatóságának természetesen fennáll azon joga, hogy a pénztári orvosokat oda utasitsa, miszerint, ha valamely tagot kórházba utasítanak, erről esetről-esetre az igazgatóságnak jelentést tenni tartoznak. 2. A belügyminiszter ur értesitett arról, hogy f. évi február hó 20-án 6276. sz. a. kelt rendeletével a pozsonyi országos kórház igazgatóját utasította, hogy a magyarországi pénztáraknak a nevezett kórházban gyógykezelés alá jutó nem magyar honos tagjai után is, a pénztárak terhére a magyar honosokra nézve megállapított alacsonyabb napi ápolási dijakat számithasson. 3., 4., 5. Miután az 1891. XIV. t.-cz. határozmánya szerint, a betegsegélyző pénztárak tagjaikat betegségük esetén a törvényszerű segélyezésben részesíteni tartoznak, a betegség nemei között pedig különbség nem tehető, ennélfogva elmebetegek, trachomás betegek és bujakórosok kórházi ápolási költségei is, az idézett törvény határozmányainak keretén belül, a pénztár által megtérítendők, akkor, ha vagy a pénztár orvosa vagy közhatósági orvos az illető tagnak kórházi p.polsát rendelte el.j Az iránt határozni, hogy a magasabb napibérátlaggal birók magasabb táppénzben részesittessenek, a kerületi pénztár maga van jogositva határozni. A m. kir. kereskedelemügyi miniszter 1893. évi 46,154. sz. határozata: A b—i kereskedő ifjak egylete, magánegyesületi betegsegélyző pénztárának közvetlenül hozzám benyújtott kérését, melyben utasítani kívánja az ottani kerületi pénztárt, hogy az átlagos napibéreket olykép módosítsa, miszerint a különféle fizetési fokozatoknak megfelelően többféle átlagok állapitassanak meg, esetleg pedig a kerületi pénztár a tagok felvételénél csak a napibérrel alkalmazottakra szorittassék, azzal a felhívással küldöm meg a tanácsnak, értesítse a folyamodó pénztárt, hogy kérelmét figyelembe vehetőnek nem találtam. Mert a kerületi pénztár a tagok felvételében a kért irányban sem korlátozható, s mert a kerületi pénztár s a járulékok alapját képező átlagos napibér-Összegek megállapításánál a saját pénztára s nem más pénztárak igényeinek tekintetbe vételével járhat el. Megjegyzem egyébként, hogy az esetben, ha ott az alkalmazottak fizetési viszonyai tényleg indokolttá tennék azt, hogy a járulékok a kerületi pénztárban is a valósággal élvezett napibérek állapíttassanak meg, s így a kerületi pénztár kebelében is megadatni czéloztatnék az a lehetőség, hogy a nagyobb fizetéssel alkalmazott, magasabb táppénzben részesittethessék, ez irányban az alapszabályok módosításával határozni a ker. pénztár van hivatva, melyet ez irányú kezdeményezésre utasítani nem kívánok. Az oly alkalmazott, ki betegsége alatt [fizetését húzza, táppénzre igényt nem tarthat. A m. kir. kereskedelemügyi miniszter 1893. évi 38,925. sz. határozata: A b—i kereskedelmi betegápoló egylet közvetlenül hozzám intézett beadványában kérdést tevén az iránt, vájjon az 1891. évi XIV. t.-cz. szerint biztosításra kötelezett azon kereskedelmi alkalmazott, a ki megbetegedése esetében a kereskedelmi törvény 56. §-a szerint hat heti időtartamra fizetést és ellátást huz főnökétől, jogositva van-e az ingyenes gyógykezelésen, a