Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. II. kötet (Budapest, 1895)

- 643 delkezései értelmében közegészségi és egészségrendőri szempontokból még hatóságilag is kórházba rendelhetők. Mindezek szerint a betegsegélyző pénztári tagok kórházi ápolási költségei nem az 1875. évi III. t.-czikknek ált. rendelkezései, hanem az 1891. évi XIV. t.-cz. értelmében lévén fedezendők, ezek ápolási költségeinek fedezésénél a betegek és családtagjainak vagyoni viszonyai figyelem, illetve tárgyalás alapját nem is képezhetik. S éppen ezért a betegsegélyző pénztári tagoknak 20 hét tartamán belül teljesített kórházi gyógykezeltetéséből származó ápolási költségeivel, sem az orsz. alapok, sem az államkincstár, sem a törvényhatóságok vagy községek, sem pedig az 1891. évi XIV. t.-cz. 26. §-ába ütközött mulasztás folytán ily költségek megtérítésének kötelezettségében elmarasztalható munkaadón kivül más magánszemélyek meg nem terhelhetők. A külföldön tartózkodó betegsegélyző pénztári tag után fölmerült ápolási költségek fedezésére az illető külföldi kórháznak a tagot [megillető segélyösszegre jogos igénye van. A m. kir. kereskedelemügyi miniszter 1893. évi 7146. sz. határozata: Hivatkozással a soproni kerületi betegsegélyző pénztár igazgatóságának K. J.-re vonatkozólag felterjesztett azon kérdésére: vájjon köteles-e az 1891. évi XIV. t.-cz. alapján működő bármely kerületi betegsegélyző pénztár azon tagja után, a ki a magyar korona országai területéről eltávozott, s más államterületen tartózkodik, alapszabályaiban meghatározott segélyt kiszolgáltatni, vagyis a kórházi ápolási kötségeket azon esetben megtéríteni, ha az ilyen pénztári tag az utolsó befizetéstől számítandó 4 hét lejárta előtt más állam területén tartózkodik és megbetegszik, vagy azonnal megszűntnek tekinthető-e ily esetben a tagnak tagsági joga, mihelyt az illető tag Magyarország területéről más állam területére távozik s ezen körülmény a pénztár tudomásául jut, — felhívom a czimet, miszerint a nevezett pénztár igazgatóságát a következőkről értesítse. A felvetett kérdés megoldásánál különbség teendő azon esetek közt, midőn a távozó tag a biztosításra kötelezett foglalkozásból kilépve, oly foglalkozásra, mely őt valamely elismert pénztárhoz való belépésre nem kötelezi, átlépett, és a magyar korona országaiban maradt, vagy kilépve valamely biztosításra kötelezett foglalkozásból, az ország területéről távozott, és azon eset közt, midőn a pénztári tag keresethiány miatt, bárhol tartózkodjék is az, nem képes a tagsági dijakat fizetni. Az első esetben az idézett törvény 33. §-ának második bekezdése értelmében az illető addig marad a pénztár tagja, mig a magyar korona országaiban tartózkodik és a tagdijakat fizeti, és csak akkor szűnik meg tagsága, ha vagy külföldre távozik, vagy a járulékokat négy egymásra következő héten át befizetni elmulasztja. A második esetben pedig a keresetképtelen tag, tartózkodjék bárhol is, tagsági jogait a törvény 25. §-a szerint az utolsó befizetéstől számítva, még hat hétig élvezi. Ezen utóbbi esetben nem volna méltányos a magyarországi iparnál alkalmazottat azért, mert szomszéd- vagy más állam területére talán munkakeresés végett átlépett, azonnal betegsegélyezésre való igényétől megfosztani, mely irányban az idézett törvényszakasz sem tesz különbséget, és csak a törvény szelleme, mely a munkások életének és testi épségének kímélését tűzi ki feladatául, ily különböztetésre nem jogosít. Ennélfogva a kérdéses konkrét esetben mindenekelőtt megállapítandó lészen, vájjon K. J., a soproni kerületi pénztár tagja, munkakeresés végett ment-e Radkersburgba és váljon ott tényleg munkanélkül volt-e, mely 41*