Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. II. kötet (Budapest, 1895)

— 639 — azokat esetleg felkiáltással megválasztani, mig a jelentésben előadottakból azt kell tapasztalnom, hogy az I. fokú iparhatóság nemcsak a czélszerü módokat nem kereste a végből, hogy a kerületi betegsegélyző pénztár megalakításához szükséges ezen első teendő és feladat könnyen megejtessék, hanem e rendeletben világosan előirt teendőt sem teljesitette, mert a bizalmi férfiakat ajánlatba sem hozta. Nehogy tehát a kerületi betegsegélyző pénztárak megalakítása további halasztást szenvedjen, felhivom czimet, utasítsa sürgősen az illető iparhatóságot, hogy pótlólag mielőbb gyűlést hívjon egybe, ott hozza javaslatba a bizalmi férfiakat s ezek megválasztását, tekintet nélkül a megjelentek számára, ejtesse meg, s a mennyiben a gyűlésre egy érdekelt sem jelennék meg, a hatóság által javaslatba hozni szándékolt bizalmi férfiakat, mint megválasztottakat tekintse s ezeket a hivatolt rendelet 9. §-a értelmében az átlagos napi bér és az alapszabályok megállapítása végett mielőbb ülésre hivja meg. Azon további kérdése tekintetében, vájjon mily intézkedések teendők az esetben, ha a többször hivatolt rendelet 14. §-a értelmében kinevezett igazgatósági és felügyelő bizottsági tagok, ebbeli tisztüket elfogadni vonakodnának, a következőket jegyzem meg. Mindenekelőtt azon reményemnek adok kifejezést, hogy azon iparhatóság, mely a kerületi pénztár megalakításának fontos teendőjével megbízatott, a kerületi pénztár megalakítása körül kellő tapintattal fog eljárni és e czélból azon férfiakkal, kiket a szóban forgó állásra kinevezni szándékozik, érintkezésbe lépend azon irányban, hogy az illetők a tisztséget elfogadni hajlandók. Ha mindamellett a többször hivatolt rendelet 14. §-ában előrelátott azon eset következnék be, hogy a kinevezett tag tisztségét elfogadni vonakodnék, ezen tag helyett természetesen más lesz kinevezendő. Oly esetekben, midőn a betegsegélyző pénztár kerülete több iparhatóság területére terjed ki, az 1891. évi XIV. t.-czikkbe ütköző kihágások esetében — az ipartörvény intézkedéseitől eltérőleg, — az illetékességet a pénztár székhelye, nem pedig a kihágás elkövetésének helye határozza meg. A m. kir. kereskedelemügyi miniszter 1894. évi 34,599. sz. határozata : Az ipari és gyári alkalmazottak betegség esetén való segélyezéséről szóló 1891. évi XIV. t.-cz. 83. §-ába ütköző kihágások miatt tett feljelentések folytán, a mohácsi járás főszolgabirája, mint a mohácsi kerületi betegsegélyző pénztár székhelye szerint illetékes iparhatóság és a baranyavári járás főszolgabirája, mint a kihágás elkövetésének helye szerint illetékes elsőfokú iparhatóság között felmerült illetékességi összeütközés kérdésében kelt felterjesztésére értesítem az alispán urat, hogy e tárgyban 1893. évi október hó 29-én 75,466. sz. a. kelt leiratomban foglalt azon kijelentésemtől, mely szerint az emiitett kihágási ügyekben, noha a munkaadók, kik ellen az eljárás megindítandó, a baranyavári járás területén laknak, az 1891. évi XIV. t.-cz. 78. §-ának b) pontja alapján a mohácsi járás főszolgabirája lesz illetékes határozatot, illetve Ítéletet hozni; a belügy- és igazságügyminiszter urakkal egyetértőleg jelenleg sem térhetek el, és felhivom az alispán urat, hogy ezen illetékességi összeütközés esetében, minthogy az összeütközésben lévő elsőfokú hatóságok az alispán urnák, mint másodfokú hatóság hatásköréhez tartoznak, saját körében határozzon. Fentartandónak találtam idézett kijelentésemet azon indokokból, mert az 1891. évi XIV. t.-cz. 81. § a határozottan kimondja, miszerint az emiitett törvényben körülirt kihágási esetekben az iparhatóságok ugyanezen törvény XIV. fejezetében megállapított