Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. II. kötet (Budapest, 1895)

— 637 — pontjában az iránt is foglaltatik panasz, hogy a bejelentések nem eszközöltetnek ; erre nézve megjegyzem, hogy ilyenkor a pénztár kötelessége a kihágást elkövető munkaadót feljelenteni, a ki ez esetben a törvény teljes szigorával fog büntettetni. — A mi a folyamodvány 3. pontjának kérelmét illeti, hogy a v—i kerületi pénztár területén ujabb gyári betegsegélyzö pénztárak létesitését ne engedélyezzem, mert ez által a kerületi pénztár fennállásában veszélyeztetnék, erre nézve megjegyzem, hogy felmerülő esetben fenti körülményt megfontolás tárgyává teszem. — A folyamodvány 4. pontjában az iránt tesz javaslatot folyamodó, hogy a pénztári járulékok végrehajtásával a késedelmes munkaadó terhére külön végrehajtási dij számittassék. Ezen javaslat elfogadható nem volt, miután az 1891. évi XIV. t.-cz. 24. §-a előirja, hogy a járulék-hátralékok közigazgatási uton, a közadók módjára hajtatnak be, ennélfogva tehát azok behajtásánál is a végrehajtás rendes szabályai követendők, és külön czimen semminemű összegek be nem hajthatók. Végül a pénztár igazgatósága azon kérelemmel is fordul hozzám, miszerint engedélyezzem, hogy a «Törzs;> és «Egyéni főkönyv» mellőzésével, a budapesti kerületi betegsegélyzö pénztár által használt «repülő főkönyvi lapokat» használhassa. E kérelem tárgyában nevezett pénztár igazgatósága értesitendő, hogy a «repülő lapok» használatát megengedem. Miután végre a szóban levő folyamodványban az is állíttatik, hogy az eljárásra hivatott hatóságoknál a pénztári ügyek elintézésénél nehézségek merülnek fel, felhívom alispán urat, hogy az eljáró hatóságokat lehető gyors eljárásra utasítsa. A néptanítók a betegsegélyzö pénztári dijakat beszedő bizalmi férfiakul, a hol ez a tanitás kára nélkül lehetséges, alkalmazhatók. A m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter 1893. évi 5445. sz. határozata: Az ipari és gyári alkalmazottaknak betegség esetén való segélyezéséről szóló 1891. évi XIV. t.-cz. alapján szervezett kerületi betegsegélyzö pénztárak székhelye, sokszor távol esik a pénztárhoz tartozó területen lévő egyes községektől. Szükségessé vált tehát, hogy a pénztár székhelyétől távol lakó tagok a járulékokat, az igazgatóság által kijelölendő ott lakó bizalmi személynél fizethessék be, ki is a nála begyült összegeket a kerületi pénztárba szolgáltatná be. A kerületi betegsegélyzö pénztárak főleg azon irányban igénylik ily bizalmi személyek közreműködését, hogy a községbeli kisiparosok és kereskedők részéről, az alkalmazottak után fizetendő csekély heti járulékokat, az illető bizalmi személy összegyűjtené, és időközönként, egy vagy két hetenként a kerületi betegsegélyzö pénztárhoz beszolgáltatná; esetleg a kerületi pénztár az illető községben megbetegedett tagnak ellenőrzésével s az ezen tagnak járó táppénz kifizetésével is megbízhatná a bizalmi férfit. Minthogy kisebb községekben a néptanítók hivatali kötelességüknek elmulasztása nélkül teljesíthetik ezen teendőket s a részükre megállapítandó mérsékelt díjazással javadalmukat gyarapithatnák; ugy a tanítók, mint a betegsegélyző-pénztárak érdekében kívánatos, hogy ott, a hol a tanitás sikerének koczkáztatása nélkül lehetséges, az elemi népiskolák tanítói a kerületi betegsegélyző-pénztárak érdekében közreműködjenek, illetőleg, hogy az említett teendők végzését elvállalják. Az egyes tanítók megbízatása iránt majd a kerületi pénztárak igazgatóságai fognak intézkedni, szükséges azonban, hogy felekezeti iskoláknál az illető felekezeti hatóság, az állami és községi