Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. II. kötet (Budapest, 1895)

— 635 — törvény rendelkezése alá tartozik, mint az egyébként hivatali elődöm 1891. évi június 5-én 32,117. sz. a. kelt körrendeletben ki is jelentette, kétségtelen, hogy a takarékpénztárak működése ipari működésnek s alkalmazottaik ipari alkalmazottaknak tekintendők, következésképen rájuk, a mennyiben évi fizetésük 1200 írtnál, vagy napi fizetésük illetve bérük 4 írtnál csekélyebb, az 1891. évi XIV. t.-cz. vonatkozó rendelkezései, ha csak az idézett törvény 6. §-ában érintett körülmény fenn nem forog, szintén alkalmazást nyernek. A biztosítási intézetek alkalmazottaira az 1891. évi XIV. t.-cz. határozmányai kiterjednek. A m. kir. kereskedelemügyi miniszter 1893. évi 75,700. sz. határozata: A. L. Henrik kassai lakos, mint a Gresham biztosító társaság vezérügynöke ellen, alkalmazottjainak a kerületi betegsegélyző-pénztárba való bejelentésének elmulasztása miatt indított ügyben, a tanács részéről f. évi augusztus hó 31-én 78. szám alatt hozott és az elsőfokú iparhatósági Ítéletet megváltoztató másodfokú iparhatósági Ítéletet, mely vádlottat a terhére rótt és az 1891. évi XIV. t.-cz.-be ütköző kihágás és annak következményei alól felmentette, a kassai kerületi betegsegélyző-pénztár által törvényes határidőben közbevetett felebbezése következtében felülvizsgálat alá vettem. Ennek eredményéhez képest az idézett másodfokú iparhatósági Ítéletet megváltoztatom, és az elsőfokú iparhatósági Ítéletet, mely vádlottat az idézett törvény 26. §-ába ütköző kihágás miatt, ugyanazon törvény 83. §-ának a) pontja alapján pénzbüntetésre, behajthatlansága esetén elzárásra Ítélte, érdemileg érvényre emelem, mert a biztosítási üzlet, mint kereskedelmi iparág, az 1875. évi XXXVII. t.-cz. 6. §-a szerint az ipartörvény, és igy az 1892. évi XIV. t.-cz. 2. §-ának a) pontja értelmében ezen törvénynek rendelkezései alá is tartozik. A kiszabott büntetést azonban, tekintettel panaszlottnak jóhiszeműségére, 5 forintra, s ennek behajthatatlansága esetében 1 napi elzárásra ezennel leszállítom. Az épitőiparnál foglalkoztatott napszámosok alkalmazása 8 napnál tovább tart ván. ezeknek betegsegélyző pénztárhoz kell tartozniok. A m. kir. keresk. miniszternek 1893. évi 24,654. sz. határozata: A budapesti ker. betegsegélyző pénztár igazgatóságának közvetlenül hozzám intézett felterjesztéséből értesültem arról, hogy a budapesti építőmesterek, kőmives-, kőfaragó- és ácsmesterek ipartestülete, a tagjaihoz intézett körlevélben arra tanítja ki a tagokat, hogy a náluk alkalmazott napszámosokat egy betegsegélyző pénztárba sem tartoznak bejelenteni s ez esetben csak az szükséges, hogy a tagok minden héten a napszámosoknak felvételükkor világosan tudtul adják, hogy csak szombatig, esetleg rövidebb időre vannak felfogadva. Mindenekelőtt megjegyzem, hogy ezen körlevélnek emiitett tartalma nemcsak az 1891. évi XIV. t.-cz. 2. §-ának világos értelmével s humanistikus czélzataival ellenkezik, de ezen. az ipartestület tagjaihoz intézett körlevél már is azt eredményezte, hogy a szóban forgó iparosoknál iparuk körében állandóan alkalmazott napszámosok, mai napig kénytelenek voltak az 1891. évi XIV. t.-cz. által biztosítani kivánt betegsegélyezés jótéteményeit nélkülözni. Az 1891. évi XIV. t.-cz. 2. §-ának utolsóelőtti bekezdésében foglalt rendelkezés értelmével szemben, szükségtelennek