Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. II. kötet (Budapest, 1895)

— 614 — 7. Vásárügy. Az országos és heti vásárok tartása, uj vásárok engedélyezése, valamint a vásárok áthelyezése és a pótvásárok ügyének szabályozása. A m. kir. kereskedelmi miniszter 1892. évi 45,889. számú általános rendelete: A vásártarthatási jog vagy királyi vásárszabadalmi okmányon vagy pedig miniszteri engedélyen alapul, s ennélfogva a vásárok csakis az engedélyezett határnapokon s az adománylevelekben vagy engedélyokmányokban megszabott korlátok közt tarthatók meg. Tapasztaltam azonban, hogy az országban sokszor tartatnak vásárok engedély nélkül, vagy hogy az engedélyezett vásárok nem mindig tartatnak meg az engedélyokmányok határozmányai szerint, hanem ugy a vásárok határnapja, mint azok tartama önkényesen megváltoztattatik, miből törvényellenes állapot fejlődik; továbbá, hogy a vásárok áthelyezésénél, valamint pótvásárok kérelmezésénél nem tárta tik meg a kellő rend, ugy, hogy ezekre nézve is számtalanszor nehézség és zavar támad. Szükségesnek találtam tehát a vásárok hiteles jegyzékét hivatalból megállapítani s azt szoros alkalmazkodás végett a törvényhatóságoknak kiadni. Oly czélból tehát, hogy a vásártartás körül követendő eljárás tekintetében egyfelől a törvényhatóság, másfelől a vásárokat látogató közönség kellőleg tájékozva legyen, a következőket rendelem: 1. Az engedélyezett országos- és hetivásárok csakis a vásárjogosultak meghallgatása után, a közönséggel történt tárgyalások alapján egybeállított, s ide mellékelt hivatalos vásárjegyzékbe felvett határnapokon tarthatók. A törvényhatósági joggal felruházott és a rendezett tanácsú városokban a város tanácsa, a megyei kisközségekben a község elöljárósága fegyelmi eljárás terhe alatt köteles őrködni a felett, hogy területén ugy az országos-, mint a hetivásárok máskor, mint az emiitett jegyzékben foglalt határnapokon ne tartassanak meg; úgyszintén felelősek az emiitett közegek azon kárért is, mely a vásárok engedélyezett határnapjainak be nem tartása következtében ugy a szomszédos vásárjogosultakra, valamint a vásárlátogatókra esetleg háramlik, kik ugyanis ebbeli káraik megtérítését a törvény rendes utján érvényesíthetik. Ehhez képest a nem engedélyezett, de gyakran a vásári határnapot megelőzőleg megkezdeni szokott vásárnapon (elővásár) vagy a vásári idő tartamának engedély nélküli kiterjesztése szintén tilos. 2. Az idecsatolt jegyzéktől eltérő vásártartást csakis a kereskedelemügyi miniszter engedélyezheti, ki az állatvásárokra nézve a földmivelésügyi miniszter úrral egyetértőleg jár el. 3. Uj országos- és hetivásárok csakis kivételesen, jelesen oly esetekben engedélyeztetnek, midőn azoknak tartása az illető vidék közforgalmi és kereskedelmi igényei által sürgősen követeltetik. Az ily vásárok engedélyezése iránti kérvényben, mely a közönség utján terjesztendő fel a kereskedelemügyi miniszterhez, a vásár tarthatásának szüksége a fentemiitettek szem előtt tartása mellett körülményesen indokolandó, a vásár tartásának határozott napja vagy napjai az uj naptár szerint pontosan kijelölendők, mozgó ünnepnapok kijelölése mellőzendő s ezen felül a kérvény a következő mellékletekkel szerelendő fel: a) a folyamodó községtől 30 kilométernyi közterületen fekvő vásártartásra jogosult községek, illetve a vásártartásra jogosultak az uj vásár engedélyezése iránti nyilatkozataival; b) a mennyiben az engedélyezendő vásáron állatok felhajtása is kéretik, az 1888. évi VII. t.-cz.