Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. II. kötet (Budapest, 1895)

— 54 — juk részére való átvételére, a mely pénz vagy érték nem az általuk a fél megbízása folytán folytatott perben folyt be, vagy fizettetett be, az 1868. évi LIV. t.-cz. 553. §. értelmében hitelesített meghatalmazással kell birniok. Az 1868. évi LIV. t.-cz. életbeléptetése idején az árva és gyámhatósági ügyek az id. törvény 23. §-a szerint birói hatáskörbe tartoztak, mihez képest azok ezen törvény 553. §-ának szempontjából törvénykezési ügyleteknek tekintendők. Minthogy pedig az 1868. évi LIV. t.-cz. 553. §-a csak azoknak az ügyvédi megbízásoknak hitelesítését irja elő, a melyek nem törvénykezési ügyletekre s azoknak, a melyek az országon kívüli használatra állíttatnak ki, ennélfogva az ügyvédektől oly esetben, midőn pénz vagy pénzérték felvételéről nincs szó, sem örökösödési, sem egyéb gyámsági és gondnoksági ügyben hitelesített meghatalmazás nem kívánható és ily ügyekben az 1868. évi LIV. t.-cz. 88. §-a értelmében az ügyvédi megbízatás kellőleg igazoltnak tekintendő, ha a meghatalmazási okirat a perrendtartás 167. és 168. §-aiban előirt alakban van kiállítva. A tiszti ügyész valamely hagyatéknak tárgyalásáért és egyéb kérdések elintézésénél ügygondnoki minőségben teljesitett közreműködésért, munkadijat nem követelhet, ilyenre csakis örökösödési és kártéritési perek viteléért tarthat igényt. A m. kir. belügyminiszter 1892. évi 35,393 sz. határozata: N. N.-né, szül. X. Mária által néhai N. N. örökösei ellen 2293 frt tőke járulékaiból álló követelés iránt indított pernél, továbbá néhai N. N. hagyatéka tárgyalásánál s egyéb kérdések elintézésénél ügygondnokként közreműködése indokából G. J. t. ügyész részéről követelésbe vett 80 frt munkadíj megállapítására vonatkozólag a vármegyei árvaszék előtt folyamatba tett. ez által elintézett s W. Gy.-né, továbbá S. J., mint kiskorú S. T. gondnok és S. M.-né mint kiskorú S. T. t. és t. gyámja felebbezésére a vármegyei közigazgatási bizottság gyámügyi íelebbviteli küldöttsége által megvizsgált ügyet 8. M.-né, mint S. T. t. és t. gyámja és W. Gy.-né felebbezése folytán felülvizsgálván, következőleg határoztam: Az idézett másodfokú határozatot, mely helybenhagyta az idézett elsőfokú határozatot, melylyel G. J. részére követelésbe vett 80 frt munkadíj megállapittatott, megváltoztatom s G. J.-t szóban levő kérelmével elutasítom. Indokolás: G. J. tiszti ügyész 80 frt munkadíjnak megállapítását azon munkálkodásáért kéri, a melyet mint kiskorú S. K. és T. ügygondnoka teljesitett az N. N.-né által 2293 frt tőke és járulékaiból álló követelése iránt indított perben továbbá néhai N. N. hagyatéka tárgyalásánál s egyéb, de általa tüzetesen meg nem jelölt kérdések elintézésénél. Az alsóbb fokú határozatok a 80 frt munkadijat a vármegyei gyámhatósági szabályrendelet 29. §-a g) pontjának rendelkezései alapján állapították meg. Miután azonban e szabályrendeletet most hivatkozott pontjának rendelkezése szerint «ügyvédi jutalom vagy munkadíjat kiskorúaktól gondnokoltaktól és az árvapénztártól az ügyész nem követelhet)) és részére csakis örökösödési és kártéritési perek viteléért, ha az különös fáradsággal volt összekötve, állapitható meg a per befejezése után a kiskorú vagy gondnokolt vagyonából mérsékelt munkadíj; miután továbbá G. J. a nevezett kiskorúak érdekében sem örökösödési pert, — mert néhai N. N. hagyatéka az 1887. évi XX. t.-cz. 255. §-a alapján csak 1888. évi augusztus hó 10-én, tehát az 1888. évi február 4-én tett felszámítás után tétetett át a pestvidéki kir. járásbírósághoz, s így abban előbb örökösödési per vihető nem is volt, — sem kártéritési pert nem vitt; miután végül jogerős birói határozatokkal kimondatott, hogy az emli-