Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. II. kötet (Budapest, 1895)

- 518 — ügyet a büntetés alkalmazása végett a bíróságnak beküldötte. Vádlott alkalmasnak találtatván, a póttartalékba osztatott. Ezen tényállás folytán védekezése, hogy ő kereset czéljából vándorolt ki Amerikába, tekintve a megyeszerte ismert viszonyokat, a felette súlyos megélés lehetőségét, de tekintve,, hogy a nép előtt az Amerikába való kivándorlás egyértelmű a biztos boldogulással és ezért az Amerikába való kivándorlás a legközönségesebb, legtermészetesebb dolognak tűnik a nép szemeiben s arra az egyesek minden meggondolás nélkül vállalkoznak, nagyon valószinü, s ezzel szemben az, mintha vádlott hadkötelezettségének kikerülése czéljából vándorolt volna ki, mivel sem lett igazolva, mert az, hogy vádlott útlevél nélkül indult útnak, nem szolgáltathat ez irányban bizonyítékot, a mennyiben a nép körében az útlevél nélküli kivándorlás általánosan bevett szokás s nagyon szórván3^os azon esetek száma, a midőn az egyesek útlevelet szereznek maguknak. Ezért a mennyiben az 1889. évi VI. t.-ez. 45. §-ában meghatározott vétség tényálladékához határozottan azon czélzat kívántatik meg, hogy a monarchia határának elhagyása a hadkötelezettség kikerülése czéljából történjék és ezen czélzat vádlott ellenében nem volt megállapítható, ebben bűnösnek nem lehet őt kimondani, de miután vádlott a sorozásokon meg nem jelent, az Amerikába való kivándorlás nem fogadható el olyan okul, mely ezen mulasztást igazolni képes volna, miért is vádlottat az 1889. évi VI. t-cz. 44. §-ának első bekezdésébe ütköző véderő elleni kihágásban vétkesnek kellett kimondani és 10 írt pénzbüntetésre ítélni. A kassai kir. itélő tábla vádlottat elévülés indokából, mert ebben az ügyben hat hónapig intézkedés nem történt, felmentette a bűnvádi eljárás alól. A kir. Curia a kir. tábla határozatát megváloztatta s az első bíróság Ítéletének indokaiból bűnösnek mondta ki és 10 frt pénzbüntetésen kívül 8 napi fogházra Ítélte. Oly egyénnek kivándorlása, aki azon időben, midőn korosztálya az ujonczozásra fel volt hiva, honpolgári minőséggel még nem birt s az 1879. évi L. t.-cz. 48. §-a alapján szerzett magyar honpolgársága csak 32 éves korának betöltése után tűnik ki, hadkötelezettségi szempontból nem esik kifogás alá. A m. kir. honvédelmi miniszter 1888. évi 4946. sz. a, a m. kir. belügyminiszterhez intézett átirata. I Közölve az I. kötet 23. lapján.) A ki azon időben, midőn sorozás alá kerülne, engedély nélkül kivándorlást kisirel meg; még az esetben is, ha szándékában rendőrileg megakadályoztatott, az 1889. évi VI. t.-cz. 45. §-ában meghatározott viderő elleni vétséget követ el. A m. kir. Curia 1893. évi 11,477. sz. határozata: Tekintve, hogy vádlott beis nerte, hogy ő, mikor Galicziában Vadoviczon azért, mert útlevele nem volt, letartóztatott, már útban volt Amerikába, hogy ott két évig tartózkodjék; tekintve, hogy vádlott éppen azt az időt czélozta külföldön tölteni, a mikor neki mint hadkötelesnek a sorozáshoz meg kellett volna jelenni; és tekintve, hogy az 1889. évi VI. t.-cz. 45. §-ban meghatározott véderő elleni vétségnek alkotó elemét már az a tény képezi, ha valaki a hadkötelezettséget kikerülni törekszik, a minek vádlott világos jelét adta azzal, hogy az osztrák-magyar monarchia területét elhagyni akarta, ezzel szemben pedig vádlottnak az a védekezése, hogy ő nem a hadkötele-