Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. II. kötet (Budapest, 1895)

zettség kikerülése, hanem munkakeresés végett akart külföldre távozni, mentő körülményt nem képez, mindezeknél fogva mindkét alsóbiróság Ítélete megváltoztatásával vádlott az idézett törvényczikkbe ütköző vétségben mondatik ki bűnösnek és ezért tizennégy napi fogházra és behajthatlanság esetén 1 napi fogházzal helyettesítendő és az 1889. évi VI. t.-ez. 66. §. 2. bekezdésében kijelölt czélokra fordítandó 5 írt pénzbüntetésre ítéltetik, valamint a rabtartási költség megtérítésére is köteleztetik. A közigazgatási hatóság által hadszökevénynek nyilvánitott, azonban hadi szolgálatra alkalmatlannak talált egyénnel szemben a v. t. 44. §-ának második és harmadik bekezdése alapján a biróság tartozik eljárni s csak a biróság esetleges felmentő Ítélete után lehet helye a közigazgatási hatóság részéről az id. t.-cz. 44. §-a első bekezdésében foglalt büntetés alkalmazásának. A m. kii', minisztertanács 1890. évi november hó 19-én hozott határozata : Ha az 1889. évi VI. t.-cz. 68. §-a szerint, a közigazgatási hatóság által hadszökevénynek nyilvánitott, azonban hadi szolgálatra alkalmatlannak talált, vagy a póttartalékba ajánlott hadkötelesekre vonatkozó iratok, a közigazgatási határozat jogerejüvé válta után, a védtörvény 44. §. második, harmadik és negyedik bekezdéseiben foglalt szabadság- és pénzbüntetés alkalmazása végett az illetékes járásbírósághoz áttétetnek: — a biróság ezen határozat vétele után a maga illetékességét sohasem tagadhatja meg, hanem föltétlenül tartozik büntető bíróságként szabályszerüleg eljárni és érdemileg felmentő vagy marasztaló Ítéletet, illetőleg határozatot hozni azon kérdés fölött, hogy terheli-e a vádlottat szándékos és a 44. §. 2-ik, 3-ik és 4-ik bekezdései szerint büntetendő cselekmény vagy sem. Ily érdemleges elintézés nélkül a járásbíróság vissza nem küldheti az ügyet «illetékes eljárás végett» a közigazgatási hatósághoz, mert ez a hatóság a védtörvényi utasítás 80. §-ának 3-ik pontja szerint, csak a kir. bíróságok fölmentő ítélete után alkalmazhatja az 1889. VI. t.-cz. 44. §-a l-ső bekezdésében foglalt pénzbüntetést. A sorozástól való elmaradás kihágásának elévülése nem az elmaradás napjától, hanem a vádlott 36. életévének betöltésétől számitandó. A m. kir. Curia 1894. évi 2961. sz. határozata: B. Mátyásnak 1875., 1876. és 1877. években mint védkötelesnek, a sorozó bizottság előtt meg - kellett volna jelenni, azonban az ujonczállitásokon nem jelent meg, mire a sz—i kir. törvényszék által a véderőről szóló 1889. évi VI. t.-cz. 47. §. alapján vétségben vétkesnek mondatott ki, s azért egy hónapi fogházra és 10 frt pénzbüntetésre Ítéltetett. A budapesti kir. itélő tábla a törvényszék ítéletét megváltoztatta, s vádlottat felmentette azon indokból, mivel a vád tárgyát képező vétség elévült; mert a vád tárgyát képező, s a véderőről szóló 1889. évi VI. t.-cz. 47. §-ába ütköző véderő elleni vétség tekintetében a büntető eljárás megindithatása a hivatkozott törvény 67. §-ának 1. és 2. bekezdése szerint a cselekmény véghezvitele napjától számított 3 év alatt elévül. Ebből folyólag, minthogy vádlott a vádbeli cselekményt az 1877. évben fejezte be; minthogy továbbá ellene a büntető eljárás iránt csak 1892. évben történt intézkedés: kétségtelen, hogy a fentebb jelzett elévülés — a mi hivatalból figyelembe veendő — beállott.