Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. II. kötet (Budapest, 1895)

- 435 — tetik. Egyúttal a kir. törvényszék azzal értesíttetik, hogy a kir. Curia figyelmét nem kerülte el a végtárgyaláson felmerült azon körülmény, hogy G. Eszter sértett fél, a ki magát a nazarénus valláshoz tartozónak mondotta és vallomására esküdni nem akart: az 1877. évi XXII. t.-cz. 50. fc?-ában elvileg kifejezett nagyjelentőségű közjogi szabály ellenére az eskü letételére kényszeríttetett, holott intézményeink ily kényszernek nem akarják alávetni a polgárokat, és a fogadalomtétel a bizonyítást illetőleg, de hamis tanuzás esetében is. az esküvel megerősített vallomással egyenlő hatályú. A községi vagyoni és erkölcsi bizonyitványok az illető lelkész által is aláirandók. Ha a lelkész ezen bizonyítványokat aláirhatóknak nem véli, a járási főszolgabíró van hivatva a tényállást tiszti vizsgálat utján megállapítani. A m. kir. belügyminiszter 1890. évi 29,611. sz. határozata: Felterjesztésére értesítem a vármegye közönségét, hogy a mi a községek által kiállított vagyoni bizonyítványokat illeti, ezek az 18/2. évi augusztus 30-án 23,144. sz. alatt kibocsátott itteni körrendelet (1872. évi Rend. Tára 418. lap) XIII. szakasza szerint, az idézett szakaszban említett köztisztviselőkön, illetve községi közegeken kívül, az illetékes lelkészek által is aláirandók, illetve a községi bizonyítványban foglaltak valósága az illetékes lelkész által is bizonyítandó. Az említett körrendelet idézett szakasza gyakran figyelmen kivül hagyatott s számos esetben tapasztaltatott felületes és lelkiismeretlen eljárás, kizárólag a községektől követelt vagyoni bizonyitványok kiállítása körül, oly annyira, hogy az 1887. évben a községi vagyoni bizonyitványok kiállítása iránt újból körrendeletileg kellett intézkedni. Ekkor bocsáttatott ki az 18 Ti. évi márcz. 17-én 16,601. szám alatt kelt itteni körrendelet (1. 1887. évi Rendeletek Tára 1227. lap). Mindkét rendbeli intézkedés egyaránt kötelezi az illetékes lelkészeket a vagyoni bizonyítványban foglaltaknak aláírás általi hitelesítésére, s a lelkészekre rótt ama kötelezettség a m. kir. vallásminiszterium előleges meghallgatása s hozzájárulásával vétetett fel az idézett körrendeletbe. Az erkölcsi bizonyítványokat illetőleg az eljárás nincsen rendeletileg szabályozva, ezekhez a lelkész aláírása a törvényes gyakorlat alapján követeltetik. Azon esetben, ha a lelkész az érintett községi bizonyitványok valamelyikét részéről aláirhatónak nem véli, a járási főszolgabíró van hivatva a tényállást tiszti vizsgálat utján megállapítani. Az özvegy nőnek nem kell fejedelmi vagy hatósági engedély ahhoz, hogy kizárólag családi nevét használhassa. A m. kir. belügyminiszter 1894. évi 54,851. sz. határozata: Özv. K. S. született gróf Z. L. b—i lakos ő cs. és apos. kir. Felséghez benyújtott és a kabineti irodából «ab imperatore» jelzéssel hozzám küldött felségfolyamodványában annak megengedését kérelmezte, hogy férje nevének, vagyis az «özv. K. S.» elnevezésnek elhagyása mellett magát ezentúl kizárólag családi nevén mint «gróf Z. L.» Írhassa. Ezen kérelmet részemről teljesíthetőnek nem tartom, illetőleg a kérelem legkegyelmesebb teljesítése végett előterjesztést tenni nem szándékozom. Mert nem létezik jogalap, melyre ilynemű kérelem teljesítése támasztható lenne, miután egy tényt, azt t. i., hogy folyamodó nő özv. ést hogy K. S. özvegye, megváltoztatni, illetőleg meg nem történtté tenni nem lehet. Azonfelül a kérelem tel28*