Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. II. kötet (Budapest, 1895)

— 433 — folytatva még azt is mondotta: «van 63,000 emberünk, fel, majd elvégezzük mi azokkal a dolgot stb.» Tettesek ellen a dévai kir. törvényszék előtt a btk. alapján izgatás vétsége czimén vád emeltetett. A törvényszék vádlottakat az izgatás vétsége alól felmentette és a kbtk. 84. §-a szerint minősülő kihágásban találta bűnösöknek, mivel a kimondott szavak nem voltak a törvény által kifejezett komoly gyülekezeten, hanem korcsmai társaságban, poharazás közben mondva; s ezen szavak az Udvardinak Koszperdával történt összeszólalkozás következtében ejtetvén ki, felhívás senkire nézve nem irányult. Minthogy pedig azon szavak valamely nemzetiség felingerlését a másik nemzetiség eílen sem képezhetik, mert a társaság külön nemzetiségi jelleggel nem birt, következőleg nem forog fenn azon eset, hogy valamely nemzetiséget, s melyiket a másik ellen gyűlöletre ingerelte volna, annyival is inkább, hogy a vegyes poharazó társaság nemzeti színezetű oly gyűlést nem képezett, melyet egy más nemzetiség ellen gyűlöletre ingerelhetett volna: vádlottakat a btk. 171. §-ának 1. tétele szerint minősülő s ezen szakasz 2. tétele értelmében büntetendő, úgyszintén a btk. 172. §-ának II. tételében körülirt s ugyanezen szakasz értelmében büntetendő izgatás alól fel kellett menteni. Ellenben tényük, a tanuk által igazoltan részeg állapotukban csakis a botrányos magaviseletet képezvén: vádlottakat a kbtk. 84. §-a szerinti kihágásért kellett elitélni. A marosvásárhelyi kir. tábla az első bíróság ítéletének megváltoztatásával vádlottakat a btk. 172. §-ába ütköző izgatás vétségében vétkeseknek mondta ki és K. Emilt három havi, B. Györgyöt két havi államfogházra stb. ítélte. Indokolásából kiemeljük a következőket: E kifakadások értelme semmi kétséget nem hagy fenn arra nézve, hogy vádlottak szándéka határozottan arra volt irányozva, hogy a nem magyar ajkú, nevezetesen a román nemzetiségüeket a magyarok ellen gyűlöletre izgassák; az ismételten kiejtett szavak pedig mindenképen alkalmasak voltak arra, hogy nem csak a jelenlevő nem magyar ajkú nemzetiségbeliekben, de elterjedve, a jelen nem levőkben is, a magyarok ellen a gyűlöletet ébreszszék s fokozzák. Sőt tekintettel arra, hogy a vizsgálat adatai, jelesül a kihallgatott tanuk szerint, a kérdéses időben Kőrösbányán, az ott lakó románok a magyarokkal nagyon feszült viszonyban voltak; a fentebbi kifakadásokat különösen a vakmerő modor mellett, melylyel azok kiejtettek, a legnagyobb mértékben veszélyeseknek kell tekinteni. A kir. itélő tábla nem teheti magáévá az első bíróság-Ítéletének indokaiban kifejezésre jutott azt az álláspontot, hogy a btk. 172. §-a 2. bekezdésében körülirt izgatás esete csak akkor forog fenn, ha az izgató szavak valamely meghatározott komoly czél elérésére, vagy rokon elvek fentartására, illetőleg terjesztésére összejött gyülekezeten mondatnak, és hogy nemzetiségi izgatások tényálladékához még az is szükséges, hogy ama gyülekezet, melyen az izgatás történik, nemzetiségi színezetű gyűlés legyen. E felfogás sem a törvény szavaiból, sem intencziójából nem indokolható; mert a btk. 172. §-ának 2. bekezdése s következő szakaszai az azokban emiitett felhívásokat, illetőleg nyilatkozatokat csakis akkor nyilvánítják külön büntetendő cselekményeknek, ha azok a btk. 171. $-ában meghatározott, az oltalmazandó állami és társadalmi érdekekre nézve, különösen veszélyes módon tétetnek; miből nyilvánvaló, hogy az összejövetel czélja nem lehet döntő, mert az érintett veszély fenforog akkor is, ha a gyülekezet neve alá vonható több egyén meghatározott czél nélkül jött össze; az pedig éppen nem szükséges, hogy a gyűlésnek nemzetiségi szinezete legyen. A kir. Ítélőtábla a btk. 171. és következő szakaszaiban előforduló gyülekezet kifejezést szélesebb értelemben magyarázza, értvén az alatt számosabb személyeknek, meghatározott czél nélküli ideiglenes együttlétét II. 28