Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. II. kötet (Budapest, 1895)

- 432 — azért zárta el, hogy a sértett fél el ne mehessen s e szerint azt letartóztatta, továbbá mert vizsgálati vallomásából kétségtelen, hogy eme cselekedetének czélja az volt, hogy sértett felet aljas nyerészkedési vágyból tovább ia fajtalan nyerészkedési ezélokra használja. A férjnek nejével szemben nincs házi fegyelmi joga. A m. kir. Curia 1892. évi 11,396. sz. határozata : P. S.-né azon panaszt emelte, hogy 1892. évi február hó 16-án őt férje, P. S. összeverte és rajta a becsatolt orvosi látlelet és vélemény szerint 14—20 nap alatt gyógyuló testi sérelmet ejtett. P. S. a tárgyalás folyamán bár előbb tagadta, de később beismerte, hogy a panaszbeli időben nejét ő verte meg és rajta a látleleti sérelmeket ejtette, mert midőn a nejét megdorgálta, a nő e miatt fenyegetőzni, gorombáskodni kezdett, ezután a vádlott mint házi fegyelemre jogosított, nejét megfenyitette. Minthogy azonban azon orvosi látlelet és véleménynyel igazolt súlyos testi sértés a nem büntetendő házi fenyiték határát túlhaladta és annak elkövetésével vádlott immár büntetendő cselekményt követett el, annálfogva vádlottat az első biróság a feljelentett súlyos testi sértés vétségében vétkesnek mondta ki és enyhitő körülményül véve büntetlen előéletét, a tettkori felindult állapotát, sulyositó körülményül, hogy sértettet a testi sértések egész tömegével illeti s így nagyfokú durvaságot tanúsított, őt a P. S.-né irányában elkövetett és a btkv 301. §-ába ütköző, 302. §-a szerint büntetendő súlyos testi sértés vétségért tizenöt napi fogházra és az 1887. évi VIII. t.-cz.-ben foglalt czélra fordítandó 10 frt pénzbüntetésre, behajthatlanság esetén a btkv 53. §-ához képest egy napi fogházra Ítélte. A kassai kir. Ítélőtábla az elsőbiróság Ítéletét a házi fegyelem tulhágására vonatkozó indok mellőzésével, egyéb indo kai alapján helybenhagyta. A m. kir. Curia minthogy az 1883. évi VI. t.-cz. 7. §-ának egyik esete sem forog fenn, a közbevetett felebbezést visszautasitotta. Az izgatás cselekményének elkövetéséhez nem okvetlen szükséges az, hogy az izgató szavak, valamely meghatározott komoly czél elérésére, vagy rokonelvek fentartására, illetve terjesztésére összejött gyülekezeten, és pedig nemzetiségi szinezetü gyülekezeten — mondassanak; mert az izgatás elkövethető az esetben is, ha több egyén korcsmában, vagy bárhol minden meghatározott czél és nemzetiségi szinezet nélkül jött is össze. A m. kir. Curia 1889. évi 860/868. sz. határozata: K. Emil 1884. évi január 16-án este, Kőrösbányán, «a szarvashoz* czimzett vendéglőben különböző nemzetiségű számosabb vendégek jelenlétében, nyilvánosan, a magyar nemzetet gyalázó s ismételten kiabálva kiejtett kifejezések közt szenvedélyes hangon azt is mondotta, hogy «éljen minden nemzet, csak a magyar nem, nincs gyalázatosabb a magyar nemzetnél, ki kell űzni a magyarokat, a magyarnak még a magvát is ki kell pusztitni». Ugyanazon alkalommal B. György, K. Emil szavait kiegészítve s közbe szólva, azt mondá: «le kell verni mindazokat, kik nemzetünket teherrel elnyomják, rég mondtam a románoknak, hogy verjék le mindazokat, a kik őket elnyomják)), s mintegy hozzátéve egy román dal következő szavait, hangosan kiabálta: «fel fiuk, üssétek karóra a magyarokat, verjétek le a magyart», &