Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. II. kötet (Budapest, 1895)

— 419 — ötven forint pénzbüntetésre Ítélte következő indokok alapján: Tekintve, hogy a helyiség nyilvános vagy nem nyilvános volta nem annak térfogatától, hanem attól függ, hogy közhivatali helyiséget képez-e, vagy pedig, hogy az rendeltetéséhez képest a közönség mindenkori használatára rendszerint nyitva áll-e vagy nem; tekintve, hogy a községháza, közczélok elérése végett, a törvény által rendelt hatóság, illetőleg hivatal hivatásának gyakorlatára rendelt és e czélból az ügyekre vonatkozólag az érdekelt egyének részére nyitva álló helyiség, — tehát már természeténél és rendeltetésénél fogva — közhelyiség vagy nyilvános helyiség: minélfogva az ott elkövetett becsületsértés a nyilvánosan elkövetett vétség ismérvét képezi. Ha valaki a községi közgyűlésben a községi biróra azt mondja, hogy bizonyos községbe vezető útnak engedélyezése azért történt, mert «talán a birót valaki oldalba lökte», nyilvános becsületsértési vétséget képez. A m. kir. Curia 1892. évi 506. sz. határozata: Mindkét alsóbiróság Ítéletét részben megváltoztatta és a vádlottat a nyilvános rágalmazás vétsége helyett a btk. 261. és 262. §-ai alá eső nyilvános becsületsértés vétségében mondta ki vétkesnek és ezért a btk. 92. §-ának alkalmazásával 60 írt fő- és 20 frt mellékbüntetésre Ítélte. Indokok : Vádlottnak a község közgyűlésében az összes jelenvoltak előtt bizonyos Kovács községbe vezető útnak megtörtént engedélyezésére vonatkozólag panaszos községi biróra irányzott ama szavai, hogy az engedélyezés azért történt, mert talán a birót valaki oldalba lökte, gyanusitó meggyalázó kifejezést képezvén, de meghatározott tényt magában nem foglalván, vádlottat rágalmazás helyett nyilvános becsületsértési vétségben kellett bűnösnek kimondani. A fenforgó körülmények mellett azonban, tekintetbe véve vádlottnak községi törvénybirói állását is, a főbüntetésül törvényben meghatározott fogházbüntetés legkisebb mértéke is tulszigoru lévén, a btk. 92. §-ának alkalmazásával megfelelő pénzbüntetés volt reá szabandó. Ha községi képviselő, közhivatalnok ellen közszájon forgó hireket, konkrét tényekre vonatkozó interpelláczió tárgyává tesz, az interpelláczió alaptalansága esetén rágalmazást követ el. A m. kir. Curia 1888. évi 4949. sz. határozata: Sz. P. M. rendezett tanácsú város volt tiszti ügyésze, vádlott N. József ottani városi képviselőtestületi tag ellen azon okon tett bűnvádi feljelentést, mert utóbbi M. város képviselőtestületéhez benyújtott interpellátió czimü beadványában három rendbeli esetet hoz fel. Az 1. és 2. pontban foglaltak szerint nevezett, mint árvaszéki ügyész az árvapénztárt megkárosította az által, hogy a saját, illetve magán ügyvédi minőségben képviselt ügyfele érdekét, az ugyanazon ügyben áltála képviselt árvapénztár érdekének elébe helyezte; a 3. pont tartalma szerint pedig, mint városi és közbirtokossági ügyész egy hivatalánál fogva teljesitett munkáért, ügyészi véleményadásért jutalmat fogadott el egy magánféltől, ki ennek következtében a közpénztár hátrányára fizetés leengedésben részesült. Vádlott e tények iránt, midőn kérdést intéz a város polgármesteréhez, egyszersmind bizonyítékokat ajánl azokra s egyszersmind ugyanazon beadványában fegyelmi eljárást és büntetést kért. A tárgyalás rendjén az illetékes kir. törvényszék és a budapesti 27*