Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. II. kötet (Budapest, 1895)

- 418 — K. Zs. ellen megindított hivatalos eljárás alkalmából összecsoportosult s vádlott az izgatásra neki alkalmasnak mutatkozó helyzet felhasználásával intézte az összegyülekezett közönséghez bűntettre izgató felhívását: vádlottat az izgatás vétségében kellett bűnösnek kimondani. A hatóság elleni erőszak esetén, midőn a hatósági személy testi épsége meg nem sértetett, nem a hatósági személy a sértett fél, hanem az állam, kinek hatósági intézkedése ellen irányult az erőszak. A m. kir. Curia 1888. évi 5274. sz. határozata: A büntető törvénykönyv ötödik fejezete s illetve annak 165. §-a csakis a hatósági rendelkezések biztosítására, a közérdek és közrend megóvására lévén alkotva, nem terjed ki ama személy életének vagy testi épségének oltalmára, ki a hatósági cselekmény foganatosítása alkalmával, mint a közrend vagy közérdek képviselője jár el; a személy tehát külön tárgya a büntető törvénykönyv által védett jogoknak s igy a fenforgó esetben, tekintve, hogy a vádlottnak tettleges bántalmazása folytán sem S. András törvénybírónak, sem J. András kisbirónak testi épsége meg nem sértetett, az alsó bíróságok helytelen kifejezést használtak akkor, a mikor ítéleteikben kimondották, hogy a hatóság elleni erőszak S. András törvénybiró s illetve J. András kisbíró sérelmére követtetett el. A községi másodbiró, illetve esküdt a hatóságnak szintén tagja. A közhivatali helyiség nyilvános helyiség s a hatóság tagjai ellen ott elkövetett becsületsértés nyilvánosan elkövetett becsületsértés vétségét képezi. A m. kir. Curia 1890. évi 61. sz. határozata: P. Pál, dunapataji másodbiró, Sz. Sándor vádlottat, K. Jánosnó részére 12 frt kereseti összegben elmarasztalta, az ítéletben vádlott nem nyugodván meg, az ügy a kalocsai kir. járásbíróság elé került, mely szintén marasztaló Ítéletet hozott, a végrehajtást elrendelte s annak foganatosítására P. Pál másodbirót kiküldte. Midőn ennek következtében P. Pál másodbiró, Sz. Sándort 1876. évi szeptember 25-én a községháza tanácstermében a fizetésre felszólította, a tanuk jelenlétében hangosan azt mondta: «betyárok voltak azok, kik az Ítéletet hozták». Minthogy azonban a btk. 262. §-ába ütköző becsületsértés vétségének megállapításához megkívántatik, hogy a kijelentés nyilvánosan történjék, a mi pedig egy kis teremben két jelenlevő tanú előtt kimondva, a nyilvánosság kellékét nélkülözi; ennélfogva vádlott a nyilvános becsületsértés vádja és következményei terhe alól felmentendő volt. Ellenben a becsületsértés vétségében bűnösnek volt kimondandó, mert a végtárgyalásnál önként beismerte, hogy midőn P. másodbiró a marasztalási összeg lefizetésére felszólította, azt mondta: «betyármunkát követtek el irányomban)), ezen kifejezés a btk. 261. §-ába ütköző becsületsértés vétségét állapítja meg; miért is figyelemmel rovatlan előéletére, s hogy a végrehajtási eljárás izgatottságba hozta: a törvényszék vádlott Sz. Sándort magán becsületsértés vétségében mondta ki bűnösnek és 50 frt pénzbüntetésre Ítélte. A budapesti kir. Ítélőtábla az elsőbiróság Ítéletét helybenhagyta. A kir. Curia ellenben mindkét alsóbiróság ítéletét részben magváltoztatta s vádlottat a btkv. 262. §-a alapján hatóság tagja ellen nyilvános helyen elkövetett becsületsértés vétségében mondta ki bűnösnek s őt azért kétheti fogházra és