Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. II. kötet (Budapest, 1895)

gondnokság kieszközölve lett. Nincs hivatva az árvaszék a gondnokolt személye felett aggódni, személyi viszonyaiba beavatkozni s ha ezt teszi, összetéveszti gondnokhatósági hivatását gyámhatósági hivatásával. E felebbezésre S. vármegye közigazgatási bizottságának gyámügyi felebbviteli küldöttsége határozatában következőket jelentette ki: A gyámgondnoksági ügyek rendezéséről szóló 1877. évi XX. t.-cz. életbelépte óta tékozlás eseteiben a törvényes osztályrész biztosítása már nem az 1861. évi országbírói értekezlet! szabályok 4. §-a szerint bírói zárlat által történik, mely zárlat a czélhoz képest csupán a vagyon félének lezárolásából állana, hanem a törvényes osztályrész biztositásának ma már egyedül törvényes módja a pazarlónak gondnokság alá helyezése, mit a törvényes osztályrészre jogosított fél- és lemenő örökösökön kivül ma már a gyámgondnoksági törvény módosításáról alkotott 1885. évi VI. t.-cz. 3. és 4. §-ai szerint a házastárs és a község is jogosítva vannak saját érdekükben kieszközölni. Minthogy pedig a gondnokolt a gondnokság alá helyezés által nemcsak a vagyon feletti rendelkezésében vau korlátozva, miként azt az 1877. évi XX. t.-cz. 33. §-a a) pontja határozottan kifejezi, hanem a gondnokság még egyéb személyes, polgári és politikai jogok gyakorlatában is korlátozza, e szerint a gondnokság alá helyezett nemcsak vagyona, hanem személye tekintetében is az árvaszék gondoskodása alá tartozván, az árvaszék joggal, sőt kötelességszerüleg kutatja, ha vájjon a gondnokoltnak valamely czélba vett cselekménye első sorban neki a gondnokoltnak szolgál-e javára vagy sem; s ezt annál is inkább, mert a többször idézett gyámgondnoksági törvény 263. §-a szerint a gondnokolt anyagi érdekeinek megóvása és előmozdítása a gyámhatóságnak egyik legfőbb feladata. Mivel pedig a 265. §. szerint már egyedül a vagyon állagának megváltoztatása is sürgős szükség nélkül mellőzendő, fenforgó esetben pedig sokkal több, t. i. a vagyonnak átadása czéloztatik, mire a gondnokoltnak szüksége egyáltalán nincs, ennélfogva a felebbezés indokolásának mellőzésével a panaszlott árvaszéki végzés az abban foglalt s a fentebb már felsorolt indokokból helybenhagyatik. További felebbezés folytán a belügyminiszter a közigazgatási bizottság határozatát indokainál fogva annyival is inkább helybenhagyta, mert a szóban levő jogügylet az 1877. évi XX. t.-cz. 113. §-ának végpontja értelmében a gondnokság alatt állóra nézve még gyámhatósági jóváhagyás esetében sem volna kötelező. Osztrák bíróság által magyar honos ellen kimondott gondnokság alá helyezés belföldön végre nem hajtható, ezen alapon tehát az árvaszék nem rendelhet gondnokot. A m. kir. belügyminiszter 1894. évi 77,951. sz. határozata : Dr. T. Józsefné illetékes gondnokhatóságának megállapítása iránt tett fölterjesztésére az árvaszéket következőkről értesítem: Dr. T. Józsefné illetékes gondnokhatósága az árvaszék volna. Ugyanis az iratokból kitetszőleg, dr. T. József az árvaszék területén bir községi illetőséggel. Már pedig az 1886. évi XXII. t.-cz. 7. §-a azon rendelkezésénél fogva, hogy a nő férje illetőségét követi, dr. T. Józsefné is az árvaszék területén bir községi illetőséggel. Miután pedig az 1877. évi XX. t.-cz. 198. §-a szerint a gyám és gondnokhatósági illetőséget a községi illetőség állapítja meg: a nevezettnek az árvaszék volna az illetékes gondnokhatósága. Ámde itt a gondnokrendelés esete az árvaszék részéről nem látszik fenforogni, miután az iratokból nem tűnik ki az, hogy a nevezettet az arra illetékes magyar királyi törvényszék gondnokság alá helyezte. Ugyanis a bécsi cs. kir. országos