Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. II. kötet (Budapest, 1895)

— 378 — fentartására az illetékes járásbíróság, hova azok azonnal beszolgáltattak, alapot nem talált, mégis nevezett szolgabírónak a panaszolt eljárásában azon elemek, melyek a btk. 193. §-ában körülirt vétségnek álladékát képezik, fel nem találhatók már azért sem, mert az esemény színhelyén s annak zajos lefolyása alatt, tüzetesen puhatoló nyomozást ugy sem eszközölhetett; a kir. Ítélőtábla végzése ezen és az abban felhozott indokoknál fogva helybenhagyatik. Kétes hirü házakban talált és személyazonosságukat'kellőleg nem igazolt egyéneket a rendőrség jogosult letartóztatni. A m. kir. Curia 1888. évi 8771. sz. határozata: N. Pója nagybecskereki rendőrőrmester L. Emma titkos bordélyüzletért már büntetve volt lakos házában éjjel szemlét tartott, mely alkalommal ott S. Antalt s annak lő éves leányát egy ágyban fekve találta. N. Pója, kinek a rendőrhatóság a bordélyházak s más titkos helyek időközönkénti éjjeli vizsgálatát is kötelességéül szabta, az igy talált S. Antalt és annak Erzsébet nevü leányát, kik személyazonosságukat kellőleg igazolni képesek nem voltak, a rendőrség hivatalos helyiségébe bevitette s eljárásáról reggel nyomban jelentést tett. 8. Antal kiskorú Erzsébet leánya nevében is, személyes szabadság megsértése czimén panaszt emelt N. Pója ellen a nagybecskereki kir. törvényszék előtt. A törvényszék vádlottat a személyes szabadság ellen elkövetett vétségben bűnösnek találta és egy havi fogházra Ítélte azon lényeges indokokból, mivel vádlottnak a ház asszonya L. Emma, 8. Antalt és leányát, mint rokonait és vendégeit bemutatta s igy értük, mint idegenekért felelősséget vállalt; minélfogva midőn ezek daczára is elfogatta, hivatalos hatalmával visszaélt. A budapesti kir. tábla az első biróság Ítéletét megváltoztatta és vádlottat büntető cselekmény hiányából, a vád alól felmentette. Mert midőn N. Pója a rendőri felügyelet alatt álló L. Emma házában 8. Antalt, S. Erzsébetet egy ágyban fekve találta s ők személyazonosságukat kellőképen igazolni nem tudták, azokban gyanús egyéneket, illetve szabadszemélyt vélt felismerni s igy vádlott hivatalos eljárásában jóhiszemüleg járt el, midőn közrendőri tekintetből letartóztatta. A királyi Curia a kir. tábla határozatát fenti szám alatt helybenhagyta. Nem képezi a személyes szabadság megsértésének vétségét, ha a rendőr az ügyészség megkeresésére, hogy egy bizonyos egyént «berendeljen», az illetőt a rendőrséghez előbb beidézi és azután őt elkiséri az ügyészséghez. Hatósági «megidézés» és «elővezetési» parancs között elvi külömbség létezik, és azért ez utóbbi csak kivételesen és csak különös feltételek fenforgása mellett rendelhető el. A m. kir. Curia 1887. évi 233. sz. határozata: Az egri kir. ügyészség azon megkeresést intézte Eger város rendőrkapitányi hivatalához, hogy H. Miksa egri lakost d. u. 3 órára a kir. ügyészséghez rendelje be. U. Károly rendőrhadnagy, ki ezen megkeresés foganatosításával megbízatott, H. Miksát — előadása szerint — 3 órára behivatta a rendőrkapitánysághoz s innen vele beszélgetve elment a kir. ügyészséghez, hol az irodában bevárták, mig a kir. ügyész ugy fél óra múlva hivatalában megjelent s ekkor jelentette neki, hogy H. Miksa jelen van. H. Miksa U. Károly rendőrhadnagy ellen személyes szabadság megsértése czimén az