Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. II. kötet (Budapest, 1895)

— 33 — merülő ápolási és ellátási dijaknak a gondnokolt évi jövedelméből nem fedezhető része erejéig a gondnokolt tőkevagyona időnként igénybe vehető: helybenhagytam. Indokok: A felebbezett határozatokat a gondnokolt követelésének biztosítása tárgyában, indokaikból annyival is inkább helybenhagytam, mert G. K. a folyó évi ápril hó 1-ére tőle követelt 1629 írtból, a vármegyei árvaszéknek végzése szerint 1416 írt 23 krt már befizetett. A felebbezett határozatokat azon részükben, mely a gondnokolt tartási szükségleteinek fedezhetése czéljából a törzsvagyon igénybevételére is ad engedélyt — ténybeli és czélszerüségi indokaikon kivül azért is helybenhagyom, mert az 1877. évi XX. t.-cz. 261. §-ánál fogva a gyámhatóság a gondnokolt személyi és vagyoni ügyeiben ezen most idézett törvény szabályai szerint köteles eljárni s ezen törvényczikk 265. §-a a vagyon állagának csonkítását a kiskorú, a jelen esetben a gondnokolt érdekében megengedi. A gyámgondnoksági ügyek rendezéséről szóló 1877. évi XX. t.-cz. életbelépte óta tékozlás eseteiben, a törvényes osztályrész biztositása már nem az 1861. évi országbirói értekezleti szabályok 4. §-a szerint birói zárlat által, hanem a pazarlónak gondnokság alá helyezésével eszközlendő. A tékozlás miatt gondnokság alatt álló egyén nemcsak vagyona, hanem személye tekintetében is az árvaszék gondoskodása alá tartozik s vagyonának még gyermekeire, mint különben is törvényes osztályrészre igénynyel biró örököseire történt átruházása sem kötelező reá, habár gyámhatósági jóváhagyást nyert is. A m. kir. belügyminiszter 1891. évi 86,326. sz. határozata: P. János pazarlás miatt neje és fia ifj. P. János kérelmére gondnokság alá hel3Teztetett s felette a törvényes gondnokságban neje, született M. Terézia erősíttetett meg. Gondnokolt, gondnoka hozzájárulásával, illetve részvétele mellett kir. közjegyző előtt gyermekeivel osztályos egyezséget kötött, mely szerint összes ingatlanainak vázrajzilag elkülönített felét fiára, ifj. P. Jánosra, másik felét pedig leánya P. Juli, férj. Sz. Józsefnére ruházza át tulajdonjogilag, a holtiglani haszonélvezetet és birtokjogot pedig saját maga részére a fia tulajdonjogába átmenő ingatlanokra, neje (a gondnok) részére pedig a leánya tulajdonába átmenő ingatlanokra fentartja. Ezen osztályegyezségtől a jóváhagyást S. vármegye árvaszéke megtagadta, mert nem látta a gondnokolt érdekében lévőnek, hogy tulajdonáról már életében lemondjon gyermekei javára, továbbá, mert a kikötött feltételek mellett a gondnokolt zavartalan megélhetését biztosítva nem látta, ügygondnok pedig a gondnok és gondnokoltja érdekei összeütközése daczára sem alkalmaztatott. E végzést a gondnokolt neje ugy is, mint gondnok és leánya megfelebbezvén, felebbezésükben különösen vitatták, hogy a gondnokság első sorban a lemenő örökösök öröklési jogának megvédelmezése, és semmi más személyes képességeitől sem fosztja meg az egyént és a gondnokság soha sem foghat helyet az illetőnek személyes érdekeiben, hanem egyedül az öröklésre hivatott leszármazók érdekében és csak annyit jelent, hogy a gondnokolt vagyonával nem rendelkezhetik az öröklésre hivatottak megrövidítésével, de ezek örökségét annál inkább joga van vagyona átadásával biztosítani; az árvaszék sincs hivatva azt bírálni mennyiben áll érdekükben a szülő- és gyermekeknek a vagyonátruházás, és hatáskörébe csak annak elbírálása tartozik, hogy okoztatik-e másnak a törvény által tiltott jogsérelem vagy sem; itt pedig ez az eset nem forog fenn, mert a vagyonátruházás által épen eléretik azon czél. t. i. a lemenők örökségének biztositása, melyért a