Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. II. kötet (Budapest, 1895)

— 32 — gondnokság alá helyezés iránt a szükséges lépéseket megtenni, kötelességében áll az árvaszéknek az illető magyar honosnak gondnokság alá helyezése iránt azonnal intézkedni, s addig is, mig példának okáért elmebetegség esetén a gondnokság alá helyezés a biróság által kimondatnék, az 1877. évi XX. t.-cz. .25. §-a alapján intézkedni. A mi báró X. M.-nek hazai törvényeink szerint gondnokság alá helyezése esetén dr. P. V.-nak az árvaszék által gondnokul kirendelését illeti, megjegyzem, hogy az 1877. évi XX. t.-cz. 60. §-a szerint gyámnak vagy gondnoknak rendszerint csak az rendelhető ki, ki a magyar állam területén állandó lakhelylyel bir, kivételnek azonban belügyminszteri jóváhagyás mellett helye van. A gyámi jutalom iránti igény felett, önjoguságát elért gyámolttal szemben, már nem az árvaszék, hanem a kir. biróság illetékes határozni. A m. kir. belügyminiszter 1894. évi 34,504. sz. határozata: ' B. M. s—i lakos, mint L. K. volt gyámja által gyámi jutalomdij megállapítása iránt előterjesztett kérelem tárgyában a közig, bizottság gyámügyi felebbviteli küldöttségének határozatát L. K. s—i lakos részéről közbetett felebbezés folytán felülvizsgálván, következőleg határoztam: Az idézett másodfokú határozatot, mely helybenhagyta a városi árvaszék határozatának megfelebbezett azon intézkedését, mely szerint B. M. volt gyám részére L. K. volt gyámoltja ellen 100 írt gyámi jutalomdij megállapittatott és L. K. ezen összeg megfizetésére utasittatott, az árvaszéki intézkedéssel együtt feloldom és B. M. volt gyámot a gyámi jutalom megállapítása iránti igénye érvényesithetése végett a birói útra utasitom; mert a gyám által gyámoltja vagyona jövedelméből az 1877. évi XX. t.-cz. 79. §-a szerint igényelhető gyámi jutalmat a gyámhatóság a gyám által tett számadás érdemleges vizsgálat során állapithatja meg; minthogy pedig a fenforgó esetben a B. M. volt gyám részéről beterjesztett végszámadás bírálatába az árvaszék a volt gyámolt önjoguságának elérte indokából nem bocsátkozhatott, hanem az idézett t.-cz. 130. §-a és következő szakaszaiban körülirt tárgyalást inditotta meg, az ügy ezen állásában, a gyámi jutalmat megállapítani illetékes nem volt. Ha a gondnokolt, mint elmebeteg tébolydában van, az ápolási költségek a gondnokolt vagyona állagának csonkításával is fedezhetők. A m. kir. belügyminiszter 1893. évi 26,803. sz. határozata: Elmebetegség miatt gondnokság alá helyezett G, T. személyi és vagyoni viszonyainak rendezése tárgyában a vármegyei árvaszéknek s a közig, bizottság gyámügyi felebbviteli küldöttségének határozatát a gondnokolt elmebeteg kiskorú gyermeke, Zs. M. édes atyja, Zs. M. által közbetett felebbezés folytán lelülvizsgálat alá vévén, következőleg határoztam: Az idézett másodfokú határozatot, melylyel helybenhagyattak az árvaszéknek határozatában foglalt azon intézkedések, melyek szerint egyrészről G. K. és neje kérelmére megengedtetett, hogy a gondnokolt irányában fennálló 5801 frt 73 kr. tartozásból kellőképen nem biztosított 2430 írt 73 krból, 1629 frt törlesztési összeget 1893. évi ápril hó l-ig befizethessék, a még felülmaradandó 801 frt 73 krt pedig 1894. évi január hó 1-én fizethessék le ; és kimondatott, hogy a nevezett elmebeteg a lipótmezei orsz. tébolydában ezután is a II. osztály szerinti ellátásban részesítendő és az évenként fel-