Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. II. kötet (Budapest, 1895)

— 349 ennek folytán a fent számított gyógyköltség a magyar királyi államkincstárból nem téríthető meg. De bármily betegségben ápoltatott volna is K. született P. A. a varasdi kórházban, az igénybevett gyógyköltségnek a rendes 3 hónapon tul terjedő időszakra eső része nem lenne kiutalványozható, mert a tovább tartásra a szükséges engedély e minisztériumtól ki nem kéretett. Ennek következtében van szerencsém az összes átküldött iratokat oly felkéréssel visszaküldeni, hogy rendes betegségben ápolt szóban levő egyén után, ápoltatásának első három hónapjában felmerült gyógyköltségek megtérítése végett az érvényben levő szabályok értelmében közvetlenül Z. vármegye közönségéhez fordulni, esetleg a kórházat e részben megfelelőleg utasítani szíveskedjék; a jelzett időn tul felmerült gyógyköltségek megtérítésére pedig a továbbtartási engedély kikérésének elmulasztása miatt, a törvényhatóság betegápolási alapja nem lesz kötelezhető. A törvényhatóság az 1876. évi XIV. t.-cz. 60. §-ának 3. bekezdése értelmében a köz- és magánkórházak feletti felügyeletet a közigazgatási bizottság utján gyakorolja s ebből kifolyólag minden oly ügy, mely a kórház pénzügyi megterheltetését vonja maga után, a közigazgatási bizottság által előzetesen tárgyalandó. A m. kir. belügyminiszter 1889. évi 37,173. sz. határozata: Özvegy N. N. megyei kórházi igazgató főorvos özvegyének a kórházi pénztár terhére évi 200 frt kegydijban való részesítése tárgyában kelt alispáni felterjesztés folytán, tekintettel nevezett igazgató főorvosnak a kórház körül szerzett kiváló érdemeire és az ott fenforgó különleges viszonyokra, kivételesen és minden abból levonható következtetés teljes kizárásával ez úttal megengedem, hogy özvegy N. N.-né a kórházalapból évi 200 frt kegydijban részesittessék; feltételül szabván azonban, hogy ezen több költség a kórházi költségvetés keretén belül elérendő évi megtakarításokban találja fedezetét, mivel annak, hogy e czimen az ápolási költség terhére vétessék fel, helye egyáltalában nem lehet. Ezen alkalommal figyelmeztetem a vármegj^e közönségét, hogy miután az 1876. évi XIV. t.-czikk 60. §-ának 3. bekezdése értelmében minden kórház felett a törvényhatóság a közvetlen felügyeletet a közigazgatási bizottság utján gyakorolja, jövőben minden oly ügyet, mely a kórház megterheltetését vonja maga után, mint a rendszeresített kegydij, előbb a közigazgatási bizottság által tárgyaltasson. A bujakóros és trachomás betegek, továbbá az elmekórosak, illetve azok rokonainak vagyoni viszonyait feltüntető községi bizonyitványok a községi biró, jegyző és a lelkész által aláirandók és a járási főszolgabiró által is igazolandók. A m. kir. belügyminiszter 1887. évi 16,601. sz. rendelete: A kórházakban ápoltak után a fennálló törvények alapján az államkincstárból fedezendő gyógyköltségek czimén a kórházak részéről ujabb időben folytonosan emelkedő összegek vétetnek igénybe. Ezen körülménynek egyik főoka abban rejlik, hogy a bujakór vagy szemcsés köthártyalob miatt ápolt egyének vagyontalanságáról, az elmebetegségből ápoltaknál pedig még a törvény szerint fizetni kötelezett rokonoknál is a szegénységről szerkesztett községi bizonyitváuyok, az arra hivatott közegek által sok esetben hiányosan és nem mindig a valósággal teljesen megegyezőleg (a tényleg fennálló vagyoni viszonyok hü megjelölésével) állíttatnak ki. Sőt ezen bizonyít-