Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. II. kötet (Budapest, 1895)
— 350 — ványok számos esetben nincsenek is mindazon közegeknek az aláírásaival ellátva, a melyek erre az 1872. évi augusztus hó 30-án 23,144. sz. a. kibocsátott belügyminiszteri körrendelet XIII. pontjában kijelöltettek. Ily községi bizonyítványok alapján az államkincstár illetéktelen megterheltetését a jövőre elhárítandó: ezennel kijelentem, hogy a f. évi április hó 1-től kezdődőleg a kórházakban ápoltak után a fennálló törvények alapján a belügyi tárczából igénybe vett kórházi gyógyköltségeket csak akkor utalványozom ki, ha a szegénységi bizonyítványok kis- és nagyközségekben illetőséggel biroknál a községi bíró, jegyző és lelkész által aláírattak s e mellett, ha a járási szolgabirák által is igazolvák, törvényhatósági joggal felruházott, valamint rendezett tanácsú városoknál, ha a polgármester és lelkész által Írattak alá, a fővárosi illetőségüeknél pedig, ha az 1872. évi XXXVI. t.-czikk 83. §-ának e) pontja szerint, a kerületi elöljáróság által állíttattak ki. Ebből folyólag felhívom a törvényhatóságot, hogy jelen rendeletemet ehhez való alkalmazkodás végett a hatósága területén létező kórházaknak is tudomására hozza, a szegénységi bizonyítványok kiállítására hivatott közegeket pedig szigorúan utasítsa, hogy a kórházi ápoltak és pedig a bujakóros és trachomás betegeknek maguknak az ápoltaknak, az elmekórosaknál pedig az illetőkön kivül még a fizetni köteles rokonok vagyoni viszonyainak is az igazolására kivánt községi bizonyítványokat, — figyelemmel az azok tartalmának hitelességeért rájuk háramló felelősségre, mindenkor a tényleges vagyoni viszonyok hű feltüntetésével állítsák ki, azokat nevük aláírásával lássák el. Szegények számára rendelt orvosi vényeken a szegénység bizonyítása tekintet nélkül a hitfelekezetre, melyhez az illető tartozik, mindenkor az elsőfokú közigazgatási hatóság ügykörébe tartozik. A m. kir. belügyminiszter 1880. évi 1596. sz. határozata: A vármegyei alispán felterjesztésében azon kérdéssel fordult hozzám, hogy az izraelita szegények számára közpénztár terhére rendelt orvosi vényeken a helybeli rabbi akadályoztatása esetén ki van hivatva a szegénységet igazolni. Erre kijelentem, hogy a szegénységnek bizonyítása oly irányban, hogy annak alapján az illető valamely közpénztár terhére ápoltassék vagy gyógykezeltessék, tekintet néklüi a hitfelekezetre, a melyhez az illető tartozik, mindenkor azon elsőfokú közigazgatási bizottság ügykörét képezi, a melynek illetékességi területén az illető egyén lakik, mely hatóság a bizonyítás helyességeért felelős is. A szegények számára rendelt orvosi vényeken a szegénység bizonyítása első sorban a községi elöljáróság és az illető hitfelekezet lelkésze, utólag az illetékes főszolgabíró által teljesítendő. A m. kir. belügyminiszter 1882. évi 19,779/1880. sz. határozata: A megyei szegények részére szükséges gyógyszerek rendelése alkalmával a szegénységnek mily módon és ki által vaíó bizonyítása tárgyában a vármegye közönsége előadván az ott fenforgó helyi viszonyokat, azon kérdéssel fordult hozzám, vájjon ily esetekben a szegénység bizonyítása az 1880. évi 1596. számú rendeletem szerint a szolgabirák által eszközöltessék-e, vagy pedig, mint ez eddig szokásban volt, az illető lelkész vagy helyettese által. Erre nézve a módozatot a következőkben állapítom meg:
