Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. II. kötet (Budapest, 1895)

— su — ványnak van is birtokában. Ennek oka a szerzett tapasztalások szerint leginkább abban rejlik, hogy az érintett bizonyítványokban a községi elöljáróság (városi hatóság) minden bővebb okadatolás nélkül, nem ritkán általánosságban, csak az illetőség egyszerű jelzésére szorítkozik, minek rendesen az a következménye, hogy midőn később, gyakran évek múlva, a kérdéses egyénre nézve a községi illetőség előforduló concret esetekben kérdésessé válik, a községek (városok) az illetőséget nem egyszer vonakodnak elismerni azért, mert az illető közegek a bizonyítvány kiállítása alkalmával nem emiitették fel kifejezetten, hogy az illető egyén illetőségét az 18*6. évi XXII. t.-cz. 5—18. §-aiban részletesen meghatározott szempontok melyikére alapították; sőtmég az is megtörténik, hogy az illetőség elismerése minden tekintetben helyes feltevésekhez füzetett; az illetőség tisztába hozatalát azon körülmény nehezíti meg, hogy az illető egyén viszonyai időközben feledékenységbe mennek. Hogy az illetőségi ügy szabatos kezelését gátló eme nehézségek elhárittassanak, felhívom alispán urat, hogy a községi illetőségi bizonyítványok kiállítására hivatott községi (városi) közegeket oda utasitsa, miszerint a jövőre általuk kiállítandó ilynemű bizonyítványokban minden egyes esetben a jogczimet, melyre az illetőség elismerését alapítják, határozottan fejezzék ki. Ily jogczimet képezhetnek például, hogy az illető közigazgatási jogerős határozattal a község (város) kötelékébe utaltatott, hogy a község (város) az illetőt kötelékébe felvette, hogy a község (város) területén 4 év óta lakik, a községi (városi) terhekhez járul; kiskorúaknál, hogy törvényes atyja a községben (városban) eredeti illetőséggel bírt, vagy törvénytelen anyja a gyermek születése idején a községben (városban) birt illetőséggel stb. Egyúttal a cselédkönyvek, igazolványok, munkakönyvek stb. kiállítására hivatott járási tisztviselőknek hagyja meg, hogy minden oly községi (városi) illetőségi bizonyítványt, mely a most érin'ett kellékekkel nem bir, visszautasítsanak, a jogczimet magukban foglaló bizonyítványok tartalmát pedig a tekintetben, vájjon azok megfelelnek-3 a törvényben előirt érintett teltételeknek, szorosan ellenőrizzék s észievételek felmerülése esetében mindenekelőtt a község (város) képviselőtestületét, mint a melynek egyedül áll jogában oly egyénnek, kit a törvény, illetőleg az annak alapján keletkezett jogerős hatósági határozat a község (város) illetőségi körébe nem utal, községi illetőségűnek elismerni, hallgassák meg, és általában az illetőségi ügy azonnali tisztázása iránti további törvényszerű intézkedéseket haladéktalanul, minden egyes esetben megtenni, szigorú felelősség terhe alatt kötelességüknek ismerjék Az 1875. évi III. t.-cz. 1. § a) pontjának azon rendelkezése, hogy a gyógyköltségeket «szülők gyermekeikért)) fizetni tartoznak, csak a szülőkre vonatkozik, a nagyszülőkre azonban nem. A m. kir. belügyminiszter 1888. évi 39,038 sz. határozata: Folyó évi június hó 6-án 18,454. szám alatt kelt felterjesztésében czimed azon körülményre való tekintetből, hogy az 1875. évi III. t.-cz. 1. £-ának a) pontja ama vitás kérdés felmerülésére szolgáltatna alkalmat: vájjon a «szülők gyermekeikért)) kifejezésben a szülők alatt miként az osztrák polgári törvénykönyv megjelöli, értendők-e a nagyszülők is vagy nem? a mennyiben tételes magánjogunk e tekintetben világosan nem intézkedik, határozatomat kéri arra nézve, vájjon e kifejezés c, szülők» csak az édes atya, illetve anyára, avagy a nagyszülőkre is alkalmazható-e? E kérdésre válaszolólag kellő tájékozás czéljából a következőkről értesitem: A nyilvános betegápo-