Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. II. kötet (Budapest, 1895)

— Mb — lás költségei fedezéséről szóló 1875. évi III. t.-cz. megalkotásának az volt egyik főindoka s illetőleg a törvénynek egyik főczélja is az, hogy a betegápolási költségek kik által és mily sorrendben történő megtérítésének kötelezettsége pontosan körvonaloztassék és ez által a betegápolási költségek gyorsabb és biztosabb beszedése eléressék. S a törvényben épen ezen szempontból lettek azon esetre nézve, midőn maga az ápolt a gyógyköltségeket vagyontalanság miatt megtéríteni nem képes, e költségek viselésére kötelezettekül a legtermészetesebbnek, legigazságosabbnak ismert elv alkalmazásával és az addig is fennállott gyakorlatnak megfelelőleg a szülők gyermekeikért, a gyermekek szülőikért és hitvestársak egymásért kijelölve; tehát a fizetés kötelezettségének a felsoroltakon kivül álló többi rokonokra való kiterjesztését a törvényhozás méltányosnak nem találta. Ezen az idézett törvény helyes értelmeztetésére irányadóul szolgáló szempontoknál fogva tehát az 1875. évi III. t.-cz. 1. § aj pontja különben eléggé világos forgalom szerinti kitételének azon értelmezése, hogy szülők alatt nemcsak az apa és anya, hanem egyáltalában a felmenő ágbeli rokonság benne értendő, nem lehet helyes és igazolt. Cseléd után felmerült gyógyköltség illető részének megtérítése alól a gazda azért, mivel cselédje a szolgálatba lépés előtt ugyanazon betegségben szenvedett, fel nem menthető, ha csak azon betegség erkölcstelen életmód folytán nem keletkezett. A m. kir. belügyminiszter 1888. évi 18,707. sz. határozata: A vármegye alispánja határozathozatalát kérte a p—i közkórházban ápolt Sz. R. nevü cseléd után felmerült gyógyköltség fedezése kérdésében, miután a város tanácsa a szóban levő cseléd után felmerült gyógyköltség 30 napra esedékes részét a kórházbajutás előtt közvetlen volt szolgálatadó gazdától azon alapon vonakodik behajtani, mert a cseléd betegségét állítólag erkölcstelen életmód folytán szerezte s azon betegségben szolgálatba lépése előtt is szenvedett volna. Miután a nevezett cselédnek a kórházi iratokon kimutatott s a gyóg}'kezelés tárgyát képezett betegsége nem tekinthető olyannak, a melyre az 1876. évi XIII. t.-cz. 34. §-a alkalmazható lenne, azon körülmény, illetve állitás pedig, hogy a nevezett cseléd azon betegségben szolgálatba lépése előtt is szenvedett, a dolog elbírálására befolyással nem lehet: a 8. megye alispánja által felterjesztett e tárgyra vonatkozó iratokat ide csatolva oly felhívással küldöm meg a város közönségének, hogy a nevezett cseléd után fölmerült gyógyköltség 30 napra esedékes s az 1875. évi III. t.-cz. 1. §-ának d) pontja értelmében a cselédtartó gazdát terhelő részletét, ápoltnak közvetlenül a kórházba jutása előtt volt munkaadó gazdájától — Sz. J. vendéglőstől — késedelem nélkül szedesse be és S. megye közönségének jelen rendeletemre való hivatkozással közvetlenül küldje meg. Azon általános elv, hogy polgári kórházakban senki akarata ellenére nem gyógykezelhető, nem alkalmazható azon hadkötelesekre, kik a sorozó vagy vegyes felülvizsgálati bizottság által utasíttatnak oda. A m. kir. belügyminiszter 1885. évi 64,962. sz. határozata: A m. kir. honvédelmi miniszter urnák átirata szerint az idei ujonczállitás alkalmával szem-lob miatt gyógyitás végett polgári kórházba küldött Béder Mihály, minthogy a nevezett hadköteles a gyógykezelésnek magát alá