Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. II. kötet (Budapest, 1895)

helyzetüknél fogva képesek nem volnának, felhívom a törvényhatóságot, hogy a helyzet és a meglevő körülmények tüzetes felderítése mellett, az illető községek lakossága számának és vagyoni állásának feltüntetésével, ide esetről-esetre külön indokolt felterjesztést tegyen. Végül tekintettel a szőnyegen forgó ügynek emberbaráti, népszaporodási, valamint közegészségügyi szempontból egyaránt kiváló fontosságára és nagy horderejére, arra is felhívom a törvényhatóságot, hogy ezen rendeletem értelmében az intézkedést késedelem nélkül tegye meg s az eredményt hozzám jelentse fel. Ha hatósági orvos az állam hivatalos nyelvének, vagy az illető vidék lakossága nyelvének nem tudása miatt kötelességének megfelelni nem képes, ellene fegyelmi eljárás indítandó. A m. kir. belügyminiszter 1880. évi 57,540. sz. határozata: A vármegyei alispánnak felterjesztésében foglalt abbeli jelentését, hogy a nagynyulasi közegészségügyi kör orvosa ugy az állam hivatalos nyelvét, mint az emiitett közegészségügyi kör lakosainak egy része által használt román nyelvet, körorvossá lett megválasztása óta annyira elsajátította, miszerint hivatalos állásával egybekötött teendőit fennakadás nélkül teljesiti és hogy az e részben felmerült nehézségek elhárítása végett további intézkedések szüksége jelenleg nem forog fenn, tudomásul veszem. A mi a felterjesztésben felvetett azon kérdést illeti, hogy jövőre nézve minő eljárás követtessék azon hatósági orvosokkal szemben, kik mind a mellett, hogy sem az állam hivatalos nyelvét, sem pedig az illető vidék lakosságánál divatozó nyelvet nem birják, mégis megválasztatnak: erre nézve kijelentem, hogy azon felmerülhető esetekben, midőn valamely hatósági orvos azon kötelességeknek, melyek az általa elvállalt állomással a fennálló törvények és szabályrendeletekből kifolyólag egybe vannak kötve, bármily okból, tehát a nyelv kérdése végett is, nem képes megfelelni, ellene az 1876-ik évi VII. törvényczikkre * való tekintettel a fegyelmi eljárásnak van helye. Foggyógyászati gyakorlatra csak azok vannak jogosítva, kik a magyar állam területén érvényes orvosi vagy sebésztudori és sebészmesteri oklevéllel birnak. A fogtechnikusok fogorvosnak nem tekinthetők s igy semmiféle műtétet a száj üregben nem végezhetnek, sem pedig fogászati gyakorlatot nem űzhetnek. A «dentiszt» szintén fogtechnikusnak tekintetik. A m. kir. Curia 1890. évi 5288. sz. határozata: H. A. szegedi lakos P. Gy.-nének egy frt dijért fogat húzott, K. Gy.nek pedig 2 frtért fogat plombirozott. Ezért ellene a kbtkv. 92. §-a alapján közegészség elleni kihágásért vád emeltetett a szegedi kir. járásbíróság előtt. A bíróság vádlottat ezért 2 napi elzárás fejében 15 frt pénzbüntetésre ítélte, mely Ítéletet fokozatos felebbezés folytán a felsőbb bíróságok is helybenhagytak. A bíróság főbb indokai: Az 1871. évi 18,644. szám a. kelt belügyminiszteri rendelet szerint foggyógyászati gyakorlata csak azok vannak jogosítva, kik a magyar állam területén érvényes orvosi vagy sebésztudori és sebészmesteri vagy polgári sebészeti oklevéllel birnak. A fogtechnikusok fogorvosnak nem tekinthetők s igy semmiféle műtétet a szájüregben nem végez* J.886. évi XXII. t.-cz.