Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. II. kötet (Budapest, 1895)
— 339 — hétnek, sem pedig fogászati gyakorlatot nem űzhetnek. Vádlott a most előadott oklevelek egyikével sem bir, mégis P. Gy.-nének egy frt díjösszegért fogat húzott, K. Gy.-nénak pedig 2 írt díjösszegért fogat plombirozott. Ezzel pedig a kbtkv 921 §-ba ütköző kihágást követett el. Vádlott a kbtkv 45. §-ába ütköző kihágás vádja alól felmentendő volt, mert igazolva van, hogy V. L. könyvnyomdászhoz kinyomás végett átadott hirdetmény fogalmazványában ő a «dentiszt» szót használta, melyet nevezett V. L. fordított le magyarra akként, hogy az «fogorvos». Már pedig a fogtechnikus elnevezésre a dentiszt szó is használható. Nem nyert továbbá igazolást az, hogy vádlott nyilvánosan viselt volna őt meg nem illető rend- vagy diszjelet. A foghúzásra szolgáló eszközök W. L. orvos tulajdonát képezvén, azok elkobzása nem volt eszközölhető. Nem szolgálhatott mentségül vádlottnak az, hogy a fogtömést orvos felügyelete mellett eszközölte, mert segéd is csak az lehet, ki oklevéllel, minősitvénynyel bir. Tyukszemmetszésre hatósági engedély nem szükséges. A m. kir. belügyminiszter 1876. évi 32,258. sz. határozata: R. A.-nak tyukszemmetszési engedély iránti folyamodványa tárgyában kelt jelentése, melyben azon felfogásnak adatik kifejezés, hogy a tyukszemmetszési foglalkozásra hatósági engedély nem szükségeltetik, helyeslő tudomásul vétetvén, a közlemények visszazárása mellett felhívom a város közönségét, hogy a folyamodót erről azon megjegyzéssel tudósítsa, miszerint a tyukszemmetszés alkalmával netán valamely egyénen elkövetett sértésekért, a felelősség őt minden esetben terhelendi. A foghúzás gyakorlásának folytatása iránti kérelem mint közegészségügyi intézkedés a rendes közegészségügyi hatóságok által intézendő eL A m. kir. belügyminiszter 1893. évi 103,027/92. sz. határozata: D. B. fogtechnikusnak a foghúzás gyakorolhatásának folytathatása iránti kérvénye tárgyában kelt jelentése folytán, a vonatkozó összes ügyiratokat azzal küldöm vissza a fő- és székváros közönségének, hogy miután a foghúzás gyakorlásának folytathatása iránti kérdés eldöntése közegészségügyi intézkedést képez, a melyre nézve jelen esetben elsőfokulag határozatot hozni az illető fővárosi kerületi elöljáróság, másodfokban a tanács, harmadfokban pedig a közig, bizottság van hivatva; ennélfogva intézkedjék arra nézve, miszerint ezen ügyben fokozatos határozat hozassék. A fogászat gyakorlásával foglalkozni kivánó e szándékát az elsőfokú iparhatóságnak az iparlajstromba történő bevezetés végett bejelenteni tartozik. , A m. kir. belügyminiszter 1886. évi 54,731. sz. rendelete: A fogászat gyakorlása iránt 1871. évi augusztus hó 1-én 18,644. sz. . alatt a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi magyar királyi minisztériummal egyetértőleg kibocsátott itteni szabályrendelet 4. pontja az 1884. évi XVII. t.-czikkbe iktatott ipartörvény folytán megváltozott viszonyokhoz képest a fenti minisztériummal történt ujabb megállapodás szerint a következőképen módosittatik: «4. §. A ki mesterséges fogak vagy fogsorok készítésével szán22*