Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. II. kötet (Budapest, 1895)

— 337 számú oly kisebb községek is, a melyekben a lakosság csekély száma s nyomasztó anyagi helyzete miatt sem községi, sem körbábák ez idő szerint nem alkalmazhatók, sőt a melyekben semmiféle képesitvénynyel biró bábák sem találtatnak és pedig azon okból, mivel a tiszti főorvosok elegendő számú úgynevezett czédulás bábákat nem képeznek ki, és a mely községben legfeljebb néhány oly nő akad, a kik semmiféle képesitvénynyel nem birnak ugyan, de a legszükségesebb bábateendőket a sürgős szükség folytán felmerült egyes alkalmakkal a gyakorlatból elsajátították. Ezen nők azonban jelenleg minden szülésznői beavatkozástól, még sürgősségi esetekben is, óvatosan tartózkodnak, nehogy mint a törvény értelmében a bábagyakorlatra jogosulatlanok, kuruzsíás, vagy egyéb vétség czimén büntetés alá vonassanak. Ezen helyzetnek az a következménye, hogy a szülők és gyermekeik élete, egészsége ily helyeken állandóan veszedelemben forog, mivel az anyák részére a segélynyújtás, kisdedeik számára pedig az ápolás szülésznők hiányában vagy teljesen elmarad vagy pedig kényszerűségből gyakran olyanok által adatik meg, s pedig hiányosan, szakértelem és jártasság nélkül, tehát életveszélyeztetőleg, a kik az ily teendőkhöz egyáltalán nem értenek, sőt szülési lefolyási esetet talán soha nem is láttak. A dolgok ily állása mellett az ország lakosságának számbeli emelése, valamint a humanitás szempontjából oly intézkedések tétele mutatkozik szükségesnek, a melyek a törvény keretében alkalmazva, a fenforgó súlyos bajok orvoslására alkalmasak. E végből felhívom a törvényhatóságot, hogy ugy a községi bába tartására, a törvény által kötelezett községeknek szülésznők alkalmazása iránt az intézkedést tegye meg, valamint a körbe csoportosítandó helységek elöljáróságainál az ügynek első sorban rájuk nézve előnyös oldalának feltüntetése mellett, alkalmas tanács és jóakaró felvilágosítás által odahatni igyekezzék, hogy az elöljáróságok a helyes czél üdvös voltát átértve, körbába tartására önként vállalkozzanak, s ezen irányban a törvényhatóság akként járjon el, hogy törekvése a megkívántató sikert legyen képes felmutatni. A mi pedig a fenn hivatolt kisebb helységeket illeti, a hol az emberi élet a fennebb vázolt viszonyoknál fogva kiváló veszélyeknek van kitéve, kötelességévé teszem a törvényhatóságnak, hogy ama helységek mindegyikében, szakközegeinek közbevonása mellett, szemeitessen ki egy-két oly nőt, a kik a szülésznői teendők végzésére hajlandóságot mutatnának és képességgel bírnának és gondoskodjék arról, hogy a kiszemelt s önként vállalkozó nők a tiszti főorvos, vagy pedig ha ez az illető községtől igen távol laknék, a megyei járásorvosok által a bábateendőkben elméletileg s gyakorlatilag kitaníttassanak, valamint hogy a szülésznői működéshez megkívántató, a vallás- és közoktatásügyi minisztérium 1879. évi 12,521. sz. a. kibocsátott rendeletéhez csatolt «Utasítás»-sal elláttassanak, úgyszintén oktattassanak arra is, hogy mily szükséges szerekkel, eszközökkel s fertőtlenítő anyagokkal kell ellátva leimiök, s mikép kelljen azon szerekkel és eszközökkel bánniok ? Mindez azon czélból eszközlendő, hogy az ekként képesített bábák mindaddig, míg azon községekben okleveles szülésznő állandóan megtelepszik, a szülésznői működést az 1876. évi XIV. t.-cz. 50-ik §-a alapján gyakorolhassák, s hogy ez által az előlvázolt visszás helyzet káros következményei elháríthatok legyenek. Azon esetben pedig, ha a kérdéses kisebb helységek valamelyik egyetemtől, vagy bábaképző iskolától az idézett törvény imént emiitett 50-ik §-ában megjelölt 75 kilométert meg nem haladó távolságra feküdnének s igy az illető nők a törvény érteimébea az egyetemnek vagy a bábaiskolának látogatására lennének utalva, a minek megfelelni azonban sem a vállalkozó nők, sem az érdekelt községek, vagyoni