Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. II. kötet (Budapest, 1895)

fizetés, az egyszer s mindenkorra meghatározandó községi pénztárnál és: rendes időben (havonként, évnegyedenként) az illető körorvosoknak, azon időre egyszerre, nem pedig apróbb részletekben pontosan kiszolgáltassék. 2. A közigazgatási tisztviselők ennek pontos foganatosításáért személyesen felelősek. Erről a törvényhatóságot haladéktalan intézkedés végett oly felhívással értesítem, hogy jelen rendeletem pontos foganatosítását ellenőrizze; intézkedése eredményét pedig hozzám mielőbb jelentse be. A tiszti főorvos a megyei gyógyszertárakat más szakértők alkalmazása nélküL köteles vizsgálni. A m. kir. belügyminiszter 1885. évi 66,017. sz. határozata: F. vármegye tiszti főorvosa a megyei gyógyszertárak főorvosi vizsgálatánál azt az -eljárást vette szokásba, hogy D. György gyógyszerészt vitte magával szakértőül. A főorvos emez eljárását a közigazgatási bizottság helyben is hagyta; azonban H. Lajos megyei tiszti ügyész a jóváhagyott határozat ellenében felebbezéssel élt, s indokait Írásban is beterjesztvén, az ügyet illetékes elbírálás czéljából íölterjesztették a m. kir. belügyminiszterhez, a ki fenti számú leiratában értesité a közigazgatási bizottságot, hogy ennek ama határozatát, melylyel megengedi, hogy a megyei t. főorvos gyógyszertárvizsgálások alkalmával maga mellé szakértőket alkalmazzon, hatályon kívül helyezi; mert a magyar királyi helytartótanácsnak a gyógyszertárak hivatalos megvizsgálását szabályozó, 1863. évben 66,533. sz. a. kelt intézménye, úgyszintén az 1876. évi II. t.-czikk 162. §-a a tiszti főorvoson kivül, más szakértők alkalmazását nem engedélyezi, minthogy a gyógyszertárak megvizsgálásának technikai részét kizárólag a főorvos, esetleg a járásorvos végzi,, s végül, mert oly egyének, a kik törvényes kiküldetéssel nem bírnak, s a kik működésükért felelősséggel nem tartoznak, hivatalos kiküldetésben részt nem vehetnek, s ilyeknek beavatkozási joguk nincsen. Kisebb községekben, melyek körbába tartására sem képesek, egy-két ajánlkozó' nő a hatósági orvosok által a szülésznői teendők végzésére kioktatandó. A m. kir. belügyminiszter 1889. évi 58,687. sz. a. kelt rendelete : Oly czélból, hogy a szülőnők és ujonszületett gyermekeik a megkívántató szülésznői segédkezésben, ápolásban részesülhessenek, s hogy sem az anya. sem kisdede ama válságos időszakban kellő gondoztatás nélkül ne maradjon, az 1876. évi XIV. t.-cz. a következőképen intézkedik: A 146. §.. elrendeli, hogy minden község, a mely legalább 1500 lakost számlál, szülésznőt alkalmazni tartozik; a mely községek pedig ily lélekszámmal nem bírnak, közösen alkalmazhatnak szülésznőt. A magánbába gyakorlatára nézve szintén rendelkezik az idézett törvény, kimondván a 49-ik §-ban, hogy mindazok, a kik bármely jogon a jelen törvény kihirdetéséig szülésznői gyakorlatot folytattak, abban továbbra is meghagyatnak; az 50-ik §-ban pedig megszabja a hivatott törvény, hogy ezentúl az folytathat bábagyakorlatot, a ki vagy szülésznői oklevéllel van ellátva, vagy tiszti főorvosi képesitvényt bir felmutatni. A felsoroltak szerint tehát ugy a községekben a bábák alkalmazásáról, valamint a magán szülésznőknek a bábagyakorlat folytatása iránti jogosultsága megállapításáról a törvény intézkedései által kellőképen s a közélet szükségleteinek megfelelőleg van gondoskodva. Vannak azonban nagy;