Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. II. kötet (Budapest, 1895)

— * 29 ben szerződésnek a gyámhatóságnál létező iratokhoz csatolása és a mennyiben a haszonbér a gyámpénztárnál lenne fizetendő, megfelelő intézkedés végett köteles az árvaszékhez beterjeszteni. Ha a gyám elmozdítása idejében és akkor is, midőn a tőle bekövetelt számadások az I. és II-odfoku határozatok tárgyát képezték, a gyámolt még kiskorú volt, de a másodfokú határozattal elrendelt ujabb tárgyalás folyama alatt a gyámolt házasság folytán önjoguvá lett, akkor a számadás tárgyalása az 1877. évi XX. t.-cz. 132. §-a és következő szakaszaiban előirt módon eszközlendő, vagyis a felmentés megadása iránt az önjoguvá lett gyámolt megkérdezendő. A m. kir. belügyminiszter 1887. évi 33,973. sz. határozata: K. M.-nak, mint kk. P. I. volt gyámjának számadása tárgyában hozott alsóbbfoku egybehangzó határozatokat, melyek szerint a kk. P. I. vagyonának megállapítása iránt az előző árvaszéki végzésben kimondottak fentartásával K. M. volt gyám köteleztetett, hogy a hiányképen megállapított 2754 frt 21 krt P. I. részére az árvapénztárba 30 nap alatt végrehajtás terhe mellett fizesse be, a másodfokú határozat ellen K. M. részéről közbetett felfolyamodvány folytán vizsgálat alá vettem. Minek folytán kijelentem, hogy az alsóbbfoku határozatok feloldása mellett a városi árvaszéket az 1877. évi XX. törvényczikk 132. és következő §§-ban előirt eljárásra utasitandónak találtam. Mert habár K. M.-nak a gyámi tiszttől elmozdítása idején, s akkor is, midőn a tőle az 1877. évi XX. törvényczikk 131. §-ához képest bekövetelt számadás az árvaszéki első- és közigazgatási bizottság másodfokú határozatok tárgyát képezte, P. I. még kiskorú volt, de mivel a másodfokú határozattal elrendelt uj tárgyalás folyama alatt P. I. R. K.-al 1885. évi április hó 25-én történt házasságra lépés folytán önjoguvá lett, a szóban forgó számadás az 1877. évi XX. t.-ez. 132. és következő szakaszaiban előirt módon lett volna tárgyalandó. A kiskorút illető ingatlan haszonélvezője, a mennyiben nem gyám, vagy vagyonkezelő, az ingatlan jövedelmeiről való számadásra az árvaszék által nem kötelezhető. A m. kir. belügyminiszter 1893. évi 63,154. sz. határozata: Özv. B. Lajosné, szül. K. Lujza, mint kiskorú B. József t. és t. gyámja által a m—i 760. számú tjkvben f 1—2. r. 1309. és 5490 hr. sz. a., továbbá a m—i 6256. sz. tjkben. A f 869. hr. szám alatt felvett ingatlanoknak 1879. évi október hó 23-án elhalt néhai B. Lajos után a nevezett kiskorút örökjogon illető, azonban özv. B. Józsefné, sz. Sz. Katalin és B. Bertalan által kezelt 1/i része utáni jövedelmekről, az utóbb nevezett birtoklóknak számadástételre szorittatása iránt előterjesztett kérelem tárgyában, a közigazg. bizottság gyámügyi felébbviteli küldöttségének másodfokon hozott határozatát, özv. B. Lajosné által közbetett íelebbezés folytán felülvizsgálván, következőleg határoztam: Az idézett másodfokú határozat azon részét, melylyel E. város árvaszékének özv. B. Józsefné, szül. Sz. Katalint és B. Bertalant a szóban levő ingatlan rész jövedelmeiről számadástételre kötelező határozata feloldatott, helybenhagyom, mert özv. B. Józsefné, valamint B. Bertalan kiskorú B. Józsefnek sem gyámja, sem vagyonkezelő gondnoka nem lévén, a városi árvaszék nem illetékes a nevezetteket számadás tételre kötelezni. Azon részét az idézett másodfokú határozatnak, mely szerint özv. B. Lajosné, mint kiskorú B. József gyámja az 1868. évi LIV. t.-cz. 53. és következő §-aiban