Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. II. kötet (Budapest, 1895)

— 275 — mán valamely, a vadászati törvény szakaszaiba ütköző kihágás beigazolva nem lett, a mennyiben L rendű panaszlott azon cselekménye, hogy midőn nála a csendőrök megjelentek, fegyverét saját szőllőjében a kerítéshez támasztotta és hogy II. rendű panaszlott ugyanott fegyverrel'találtatott és azt szétszedve szűre alá rejtette, a vadászati törvény hivatkozott szakaszába ütköző kihágást nem képez. Azon ténykörülmény, miszerint panaszlott panaszlóval egyezkedni akart azon czélból, hogy orvvadászat miatt ellene panaszt ne emeljen, magában véve a panaszlottnak elmarasztalására elegendő bizonyítékul nem tekinthető. A m. kir. belügyminiszter 1891. évi 1018. sz. határozata: A vármegye alispánjának másodfokú Ítélete, mely szerint a németujvári járás főszolgabirája által hozott elsőfokú ítélet büntető részének némi kiigazításával, P. J. tiltott vadászat miatt az 1883. évi XX. t.-cz. 26. §-a alapján 15 frt pénzbüntetésben, jogosulatlan fegyvertartás miatt pedig a 23,531/885. számú megyei szab. rend. 8. §-a alapján 5 frt pénzbüntetésben, nemfizethetés esetében összbüntetéskép 3 napi elzárásban, továbbá 16 frt eljárási és a felmerülhető tartásköltségek megfizetésében marasztaltatott el s azonfelül az ügyiratok a fenforgó jövedéki kihágás elbírálása végett az illető m. kir. pénzügyigazgatósághoz áttétetni rendeltettek, — az elmarasztalt által bejelentett felebbezés folytán felülvizsgáltatván: a vadászati kihágásra vonatkozó részében megváltoztattatik és vádlott a terhére rótt ezen kihágás vádja és következményei alól felmentetik; mert vádlott azt, hogy a kérdéses időben panaszló által tiltott vadászaton éretett volna, határozottan tagadta, ezen tagadásával szemben pedig a kihallgatott tanuk vallomásával panaszló vádja beigazolást nem nyert; — azon tény pedig, miszerint vádlott a korcsmában panaszlóval egyezkedni akart azon czélból, hogy az orwadászat miatt ellene hatóságnál panaszt ne emeljen, vádlott elmarasztalására kielégítő bizonyítéknak nem volt tekinthető. Az Ítélet, többi részében indokainál fogva azzal hagyatik helyben, hogy az idézett szabályrendelet 8. §-ának e) pontja értelmében a vádlott birtokában talált lőfegyverek elkobzása is kimondatik. A vadászati törvény 26. §-ának alkalmazása [csak akkor van helyén, ha a 27. §-ban felsorolt körülmények egyike sem forog fenn. A m. kir. belügyminiszter 1890. évi 3187. sz. határozata: A vármegye alispánjának másodfokú ítélete, mely szerint a perjámosi járás főszolgabirája által hozott elsőfokú Ítélet W. A.-ra vonatkozó nem felebbezett részének érintetlenül hagyása mellett, felebbezett részének a büntetés mérvét illető megváltoztatásával, W. J. lovrini lakos, éjnek idején, tiltott helyen és tiltott időben vadászás által elkövetett kihágás miatt és pedig az 1883. évi XX. t.-cz. 26. §-a alapján 15 frt, a 27. § alapján 150 frt, a 29. § alapján pedig 10 frt pénzbüntetésben, nemfizethetés esetében 18 napi elzárásban és a felmerülhető tartási költségek megfizetésében marasztaltatott el, a panaszló báró L. F. Írásbeli felebbezése folytán felülvizsgáltatván: W. A.-ra vonatkozó részében — miután nem felebbeztetett, érintetlenül, W. J.-re vonatkozó felebbezett részében pedig, tekintettel arra, — hogy panaszlottnak orvvadászat miatt az 1881. és 1884. években történt elmarasztalása, a jelen 18*