Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. II. kötet (Budapest, 1895)

— 274 — felülvizsgáltatván: H. Gy. I-ső rendű vádlottra nézve indokainál fogva helybenhagyatik, — a másik két rendű vádlottat illetőleg azonban megváltoztatok és ezek az ellenük emelt vád és annak következményei alól felmentetnek; mert határozott tagadásukkal szemben semmivel sincs az bebizonyítva, hogy ők vadásztak volna, maga elsőrendű vádlott is megczáfolta még azt is, hogy a nevezettek a kérdéses alkalommal ő vele társaságban lettek volna s e részben a feljelentő s utólag kihallgatott K. M. csendőr is elismeri, hogy ketten együtt és egy tőlük távolabb haladtak, ugy hogy habár a csendőrök felismerték is őket arra menetükben, de sem lövést tőlük, sem más gyanús cselekményt nem látván, elfogadandó volt ama megczáfolatlan védekezésük, hogy ők akkor is csak kötelességüket teljesítették, a midőn mint hegypásztorok a szőlőhegységet bejárták, minélfogva a terhükre rótt kihágási cselekmény ellenük beigazolható nem lévén, — annak vádja és következményei alól felmentendők voltak. A csupán hallomások után és nem közvetlen tapasztalatból tett panasz, a tagadásban levő panaszlott elmarasztalására elegendő alapul nem szolgálhat. A m. kir. belügyminiszter 1890. évi 634. sz. határozata: A vármegye alispánjának másodfokú Ítélete, mely szerint a Gyöngyös városi rendőrkapitány által hozott elsőfokú Ítélet módositásával, H. B. J. földmives szőlőpásztor, jogosulatlan vadászat által elkövetett kihágás miatt, az 1883. évi XX. t.-cz. 26. §-a alapján 10 frt pénzbüntetésben, nemfizethetés esetében 1 napi elzárásban és a felmerülhető tartásköltségek megfizetésében marasztaltatott el, az elmarasztalt által közbetett felebbezés folytán felülvizsgáltatván : megváltoztattatok, és panaszlott a terhéül rótt kihágási vád és annak következményei alól felmentetik; mert a feljelentést tevő, ujabbi kihallgatásakor tett beismerése szerint, feljelentését nem közvetlen tapasztalatából, hanem csupán M. L. ki is hallgatott tanú előadása nyomán tette meg; s miután a másik kihallgatott tanú B. M. pedig, vallomása szerint nem látta, hogy a kérdéses kihágást panaszlott követte volna el, ekkép az egyetlen terhelő tanú előadása alapján csupán, az azzal szemben határozott tagadásban levő panaszlott elmarasztalható nem volt. Azon ténykörülmény, hogy egyik panaszlott, midőn nála a csendőrök megjelentek, fegyverét saját szőlőjében a keritéshez támasztotta, és hogy másik panaszlott ugyanott fegyverrel találtatott, melyet szétszedve szűre alá rejtett volt, magában véve vadászati kihágás megállapítására elégtelen. A m. kir. belügyminiszter 1891. évi 3292. sz. határozata: A vármegye alispánjának másodfokú Ítélete, mely szerint a perjámosi járás főszolgabírója által hozott elsőfokú Ítélet helybenhagyásával, Z. G. ház és földtulajdonos és Z. S. egresi lakosok, tiltott helyen való vadászás miatt, az 1883. évi XX. t.-cz. 26. §-a alapján 50—50 frt pénzbüntetésben, nemfizethetés esetében 5—5 napi elzárásban, továbbá az eljárási és a felmerülhető tartásköltségek megfizetésében marasztaltattak el és az iratok a jövedéki kihágás elbirálhatása végett a kir. pénzügyigazgatósághoz rendeltettek áttétetni, az elmarasztaltak által közbetett felebbezés folytán felülvizsgáltatván: megváltoztattatok és panaszlottak a terhükre rótt vadászati kihágás vádja és annak jogkövetkezményei alól felmentetnek; mert ellenük a tárgyalás folya-