Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. II. kötet (Budapest, 1895)

— 273 — 32. §§-ai alapján 25 és 2 frt pénzbüntetésben, nemfizethetés esetében 3 és fél napi elzárásban, továbbá egyetemleg 16 frt 50 kr. eljárási és a felmerülhető tartásköltségek megfizetésében marasztaltattak el, az elmarasztaltak által közbetett felebbezés folytán felülvizsgáltatván: G. J.-re nézve megváltoztattatik és ezen panaszlott a terhéül rótt kihágás vádja és következményei alól felmentetik; mert maguk a kihallgatott erdőőrök vallomása szerint is a nevezettnél semminemű vadászatra alkalmas eszköz vagy fegyver nem volt és tagadásával szemben az sem volt ellene beigazolható, hogy a kérdéses alkalommal hajtóként szerepelt volna s megczáfolatlanul maradt azon védekezése, hogy egy megszökött ló keresése alkalmával véletlenül keveredett a többi elmarasztalt panaszlottak társaságába; — egyebekben azonban a hozott alsóbbfoku Ítéletek indokaiknál fogva helybenhagyatnak. Egyéb bizonyíték hiányában azon körülményből, hogy a tiltott helyen vadászás czéljából lerakott tőröktől a lábnyomok vádlott udvarába vezettek, nem állapitható meg az orvvadászás. A m. kir. belügyminiszter 1891 évi 1262. sz. határozata: A vármegye alispánjának másodfokú Ítélete, mely szerint a kaposvári járás főszolgabirája által hozott elsőfokú ítélet helybenhagyásával Tóth János csoknyai lakos vadászati kihágás miatt az 1883. évi XX. t.-cz. 27. §-a alapján 100 frt pénzbüntetésben, nemfizethetés esetében 10 napi elzárásban, továbbá az eljárási és a felmerülhető tartásköltségek megfizetésében marasztaltatott el, az elmarasztalt által közbetett felebbezés folytán felülvizsgáltatván ; ezennel az elsőfokú ítélettel együtt megváltoztattatik, és vádlott a terhére rótt kihágás vádja és következményei alól felmentetik; mert a vizsgálat folyamán csak az állapíttatott meg, hogy ugy panaszló mint feljelentő kertjében foglyokra tőrök voltak felállítva s hogy a tőröktől a hóban volt lábnyomok vádlott udvarába vezettek; de az, hogy ki rakta le a kérdéses tőröket, a tárgyalás során vádlott tagadásával szemben kétségtelenül igazolva nem lett, már pedig pozitív bizonyító adatok hiányában csupán csak valószínűséget megállapító következtetések nyomán, marasztaló ítélet nem hozható. Hegypásztorok által bár fegyveresen, a tilos vadászterületet képező szőlők bejárása, magában véve vadászati kihágást nem képez. A m. kir. belügyminiszter 1890. évi 4409. sz. határozata: A vármegye alispánjának másodfokú Ítélete, mely szerint a csurgói járás főszolgabirája által hozott elsőfokú Ítélet helybenhagyásával, H. Gy. földmives és H. J. és Z. J. hegypásztorok, idegen területen engedély nélkül s tiltott időben vadászás által és 1-ső rendű vádlott még engedély nélküli fegyvertartás által elkövetett kihágás miatt az 1883. évi XX. t.-cz. 26. és 29. §§-ai és a 224/883. sz. megyei szabályrendelet alapján s pedig I. r. v. 25. és 25. s még 50 frt. — II. és III. r. vádlottak egyenkint 10 és 25 frt pénzbüntetésben, nemfizethetés esetében I. r. v. 10. — s II. és III. r. vádlottak 4—4 napi elzárásban és a felmerülhető tartásköltségek megfizetésében marasztaltattak el, továbbá a fenforogni látszó jövedék-csonkítás elbírálása czéljából az összes iratok az illetékes m. kir. pénzügyigazgatósághoz áttétetni rendeltettek, — az elmarasztaltak által közbetett felebbezés folytán II. 18